Élménybeszámolók + az év utolsó könyvbemutatója

Mostanában megsűrűsödtek a bejegyzések, ennek oka pedig az, hogy van miről írnom. Mármint, amúgy is lenne, de az nem köthető az íráshoz. Mint régebben már mondottam, csak akkor van új poszt, ha történik valami írói téren. Persze, ezáltal nem tudom rendszeresen vezetni az oldalam, viszont azt sem szeretném, ha az egész átváltana a személyes életteremmé, és olyanról írnék, amit senkit sem érdekel. Szóval, nem húzom tovább az időt, máris nekikezdek az élménybeszámolóknak, és ráadásként megosztok veletek pár új infót a Néma bűnökkel kapcsolatban.

Első körben leszögezném, ez az első élménybeszámoló nem panaszkodás akar lenni, csupán leírom a tényeket. És igen, hazudhatnék összevissza, hogy milyen jól sikerült az egész, de nem teszem, mert megígértem magamnak, tisztelni, szeretni fogom annyira az olvasóimat, hogy őszinte leszek. Úgy gondolom, hogy egyik ember sem tökéletes, mindenki hibázik, csak hát... nem mindenki vallja be. Na, hát én ilyet nem teszek, mert akkor elárulnám saját magam.

Íme, a nyers valóság a pénteki Mike Menderssel tartott író-olvasó találkozóról:

Mesélnék róla egy picit, de tényleg csak egy keveset, mert igazából nincs mit mondani egy olyan eseményről, ahol a megjelentek száma körülbelül egyenlő az írók számával. Ezáltal mélységesen csalódott vagyok, mert úgy érzem minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy akit érdekel az írás, az olvasás, a könyveink, azok jól érezzék magukat. Ugye, először is keresni kellett egy időpontot, aztán egy helyszínt. Ezután jött az a rész, ahol írni-olvasni szerető embereket hívtunk meg, vagy hívtuk fel a figyelmüket arra, hogy lehetőségük lesz találkozni, beszélgetni, kávézni, csokizni. Emellett még hirdetést is adtam fel, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson a hír.

Ezután, amikor eljön a nagy nap - amire annyit készültél, idegeskedtél -, felöltözöl, felpakolsz, elköszönsz a családodtól és együttérzésedről biztosítod őket, amiért nem velük töltöd az idődet. Tehát, mindent megteszel annak érdekében, hogy egy jól sikerült író-olvasó találkozót tarts. Odaérsz a helyszínre, és azzal kell szembesülnöd, hogy négy barátod vár rád. Ennyi, nem több. És ez nem azt jelenti, hogy a barátok nem fontosak, mert igenis azok, és innen is látszik, hogy szeretnek téged, törődnek veled, támogatnak. Majd vártunk még egy picit, de miután az érdeklődés legcsekélyebb jelét sem láttuk, hát átváltottunk egy baráti összejövetelre. Könyveket, könyvjelzőket elpakoltuk, és a lehető legjobbat hoztuk ki a dologból. Mi jól éreztük magunkat, csak hát... nem erről kellett volna szólnia. És most ne értsetek félre, itt nem arról van szó, hogy az fáj, senki nem vásárolt könyvet, mert nem ezen van a hangsúly, hanem azon, amit már fentebb is írtam, miszerint az érdeklődés egyenlő volt a nullával. Lehet, hogy valamit nem jól csináltunk. Na, majd legközelebb.

Na, de evezünk boldogabb vizekre, mégpedig a tegnapi író-olvasó találkozóra, ahol is öt nagyszerű szerzővel lehetett beszélgetni, kávézni. Azt mondanom sem kell, hogy szokás szerint késtem az eseményről. Nem is én lennék, ha nem így alakult volna. Egy óra mínusszal, de beestem a rendezvényre. Miki még ki is jött elém a villamosmegállóba, mert az idők során a tetőfokára fejlesztettem az eltévedési képességemet, és nem akart kockáztatni. Miután sikeresen megérkeztem, kaptam egy ülőhelyet, és egy darabig csak hallgattam, figyeltem. Persze, egy idő után feloldódtam, képbe kerültem a témát/témákat illetően, és utána nem volt megállás. Egy igazán jókedvű, bőbeszédű csapat jött össze az R&R Barban.

Végezzünk egy kis számolást a résztvevők számát illetően, kb. tíz író, és húsz olvasó vagy blogger jelent meg. Azt hiszem, ennél többet nem kell mesélnem ahhoz, hogy tudjátok rohadt jó hangulat uralkodott egész délután. Sokan jöttek el, színes volt a társaság, szóba került a könyvkiadás, az írás, az olvasás, és végre személyesen is találkozhattam rengeteg remek íróval. Csakhogy párat említsek: Abby Winter, Emy Dust, Suzanne Wolf, Mimi Taylor, Victoria Green. Nagyon jó volt látni, hallani és részese lenni annak, hogy egy ennyire sokszínű társaság ilyen jól érzi magát. Sokat nevettünk, kávéztunk, sütiztünk. Arról már említést sem merek tenni, hogy Mimi Taylort érdekelte a Néma bűnök, engem meg A bosszú ára című könyve, így cseréltünk. És még fotó is készült! Ezután az sem maradhatott el, hogy lecsapjak rá, és jó pár kérdést szegezek neki.

Ezentúl még beszereztem M.G. Brown Bimbózó Rózsaszirmok könyvét. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy M.G.-vel nem lőttünk közös képet. Sebaj, majd legközelebb. Ha már elkaptam, akkor már meg interjúvoltam, és jól kitárgyaltuk a könyvsorozatát, aminek nulladik részét dedikálta is nekem. Ha már itt tartunk, akkor azt is elmesélem, hogy végre-valahára találkoztam Victoria Greenel, aki a Szív-hangok sorozat megálmodója és írója egyben. Ez azért is nagy dolog számomra, mert a Valter és Vivien kötetében szerepel az egyik versem, mely a Köszönöm címet viseli.
Persze, amikor ennyi szerző gyűlik össze, akkor egyértelmű, hogy valahol, valamilyen szinten szóba kerül a szakma is. Élmény volt hallgatni, ahogy ismertebb társaim megosztják egymással ötleteitek, tapasztalataikat. Ebből az lett, hogy megállapodtunk, negyedévente tartunk egy ugyanilyen összejövetelt, amire mindenkit szívesen látunk, függetlenül attól, hogy az illető író, olvasó, blogger vagy csak érdeklődő. A találkozó elvileg este fél hatig tartott volna, de annyira sikerült egymásra hangolódniuk a jelenlévőknek, hogy kicsit túlléptük a határidőt, és este nyolc volt, mire elindultunk hazafelé.

Következő pont a bejegyzésemben, az egy író-olvasótalálkozó. Idén ez az utolsó rendezvény, amin részt veszek. December 16-án az Édes Érzés kávézóban - ami egyben sütiző, és csokizó is -, lesz megtartva a Néma bűnök című könyvem bemutatója. Ez egy vasárnapi napra esik, és hogy pontos legyek az időpontot is elárulom nektek, ami nem más, mint délután fél öt (16:30). Az az igazság, hogy szombatra szerettem volna tenni, de sajnos, az már foglalt volt, mert Harry Potter vásár lesz a helyszínen. Nagy HP rajongóként, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy beugrok és veszek pár apróságot. Na, mindegy.

A lényeg, hogy ott leszek a Néma bűnökkel együtt. És nemcsak én, hanem Tanley Milet is jön a Női (h)arcok könyvével. És hogy mit csinálunk majd? Hát, először is eszünk egy szelet sütit, nálam még a csoki is befigyel, mindezt leöblítjük kávéval, majd ennek megkoronázásképp egy jót beszélgetünk. És akkor most jön az egymilliós kérdés, hogy miről? Amiről szeretnétek. Nincs olyan téma, ami ne érdekelne, amiről ne lehetne párbeszédet kialakítani. Mi jövő hét vasárnap ott leszünk, és szívesen látunk mindenkit, aki egy picit is érdeklődik az írás, olvasás iránt, vagy csak szeretne egy jót dumcsizni. Emellett halkan súgom meg, hogy a bemutató alkalmával a Néma bűnöket az eredeti háromezer forint helyett, kettőezerért tudjátok megvenni. Persze, akit érdekel a dolog. A dedikálást, és a könyvjelzőt már nem is mondom, hisz' ez alap. Az eseményt a Facebookon is követhetitek, jelezhetitek, ha érdekel, vagy jönnétek: Néma bűnök könyvbemutató

Másik jó hír, hogy nemsokára a Néma bűnök elérhető lesz e-könyvként is. Részleteket egyelőre nem mondok, majd csak akkor, ha minden biztos lesz. Mivel már a munka elkezdődött, ezért annyit elárulhatok, ha minden jól megy, pár napon belül hozom az ezzel kapcsolatos újdonságot is.

Mivel itt a karácsony arra gondoltam, hogy aki tőlem veszi meg a Néma bűnöket, az a dedikáláson és könyvjelzőn kívül még olcsóbban is hozzájuthat. És mennyi, az annyi? Kerek kettő ezer forint.

Végezetül pedig: a könyvemet eléritek a Líra bolthálózatban, a kiadó webshopjában, illetve személyesen tőlem is kérhetitek. Itt hagyom a linkeket, hogy ne kelljen keresgélnetek:

Líra

Könyvmogul 

Ezennel búcsúzom tőletek, ha máskor nem, de a jövő heti könyvbemutató, író-olvasótalálkozó után jelentkezem.

Read More

Fontos hírek - Néma bűnök féláron, és költözik az oldal

Most egy nagyon rövid, de annál fontosabb hírt hoztam nektek, nem is egyet, hanem rögtön kettővel is szolgálhatok. 

A legelső bejelentésem, hogy a Néma bűnök című könyvem most féláron kapható az Imádom a könyveknél, az alábbi linken:

Emilly Palton - Néma bűnök

Az oldalon nemcsak meg tudjátok rendelni a könyvem,hanem azt is látjátok, hogy még hány példány áll a rendelkezésetekre.

A következő fontos információ az oldal költözésével kapcsolatos. Még tavaly meséltem, hogy vettem egy tárhelyet, és egy domain nevet. Büszkén jelentem, hogy pár napja üzemel az új oldal, mely már nem blog, hanem egy honlap.

Sajnos, elég sok időbe került, míg találtam valakit, aki megcsinálja számomra olyanra, amilyenre elképzeltem, ergo ugyanolyan átláthatóra, mint ezt az oldalt. Még nincs teljesen kész, annak ellenére, hogy az egész blog át lett konvertálva. Legnagyobb sajnálatomra, csak a bejegyzéseket sikerült áttenni, ezért minden egyes művem, illetve a menük egy részét egyesével kell újból létrehoznom, formáznom, helyére pakolnom. Már tegnap is ezen dolgoztam, és ma folytatom. Jelenleg még csak a Kivetettek olvasható a honlapon, de ha ilyen ütemben haladok, és a hétvégén lesz időm, akkor legkésőbb vasárnap estére már mindent megtaláltok rajta, amit itt is.

Ezzel a bloggal mi lesz? Sokat gondolkodtam rajta, és végén úgy döntöttem, hogy egyelőre meghagyom, bár frissíteni már nem fogok. Legalábbis itt. A mai naptól kezdve minden új írást, posztot, bejegyzést az új oldalon osztok meg. Ez a blog pedig nemsokára törlésre kerül. Még pár hónapig meghagyom, hogy mindenki értesüljön a költözésről, aztán törölni fogom. Ez fájó elhatározás, mert nagyon szerettem a blogomat. Nemcsak a kinézete nőtt a szívemhez, hanem az is külön élményt jelentett, hogy teljesen egyszerűen és gyorsan lehet rajta mindent szerkeszteni, átvariálni. 

Na, ennyi duma után, íme az új oldal, ahol mostantól fogva megtalálható vagyok:

Emilly Palton - Írj magadnak, mutasd meg a világnak!

És mint eddig is, üzemel a facebook profilom, ahol minden hírt megosztok, illetve a Segítség családdal vagyok! zárt csoportom, ahol minden kedves olvasót, érdeklődött szívesen látok:

Facebook

Segítség, családdal vagyok!

Read More

Néma bűnök: kézirattól a könyvig

Az elmúlt pár hónap igen mozgalmasra sikeredett az életemben. Nem elég, hogy kiadásra került első könyvem, mely a Néma bűnök címet viseli, hanem kijutottam a 89. Ünnepi Könyvhétre, mint író. Ezután, vagyis pontosan egy hónapra rá megházasodtam, tizenegy év után férjül vettem a páromat. De nem siessünk ennyire előre, kezdjük az elején.

Először is egy picit mesélnék a könyvkiadás menetéről, a következő posztban a könyvheti dedikálásról, és utána az esküvőmről is megosztanék pár emléket. Bár, ez nem szervesen kapcsolódik az íráshoz, de van hozzá köze. Nem sok, de van.

Szóval, a könyvkiadás nem egy leányálom, mert nem elég annyi hozzá, hogy az ember megírja a könyvét, a törzsszöveget, és kész ülhet a babérjain, amíg nem jön egy nagy kiadó, aki úgymond felfedezi, és ő lesz az új J.K. Rowling. Ez szép és jó, de hát mégiscsak egy álom.

Most inkább maradnék a realitás talaján és elmesélném, hogy is történik mindez a valóságban. Ha kész a szöveg, akkor jön a munka második fele, amikor is körbe kell nézni a könyvpiacon, utána kell olvasni a kiadóknak, és ha minden smakkol, na, akkor lehet e-mailekkel bombázni a kiszemelt kiadókat.

Aminek megvannak a maga szabályai, teszem azt, az első levélben ne küldj semmit a kéziratból. Egy árva sort sem, csak érdeklődj, hogy erről és erről szól a könyved, ugyan regéljék már el, hogy a profiljukba illik-e vagy sem, és ha igen, akkor mi kell ahhoz, hogy bekerülj hozzájuk. Ha erre a megkeresésre válaszolnak, még akkor sincs nyert ügyed. Általában három lehetőség áll fen, jó esetben bekérik a szinopszist, amit ha elolvasnak, és jónak ítélik, akkor kérik magát a kéziratot. Ha idáig eljutsz, na, akkor lehet körmöt rágni, reménykedni, és mindenkinek az agyára menni. Ezután semmi dolgod, mint vársz, türelmesen. A másik lehetőség, hogy kapsz egy „köszönjük szépen érdeklődését, de...” kezdetű levelet. A harmadik eshetőség az, ha egyszerűen válaszra sem méltatnak. Erről van egy kis sztorim, de az majd egy másik bejegyzésben írom meg.

Én szerencsés helyzetben voltam, mert mire bekerültem a kiadó berkeibe, addigra jó pár ottani íróval ismerkedtem meg, barátkoztam össze. Ez nem jelenti azt, hogy bármiféle előnnyel indultam volna, csak egy picit jobban ráláttam a működésükre, a csapatmunkájukra, összetartásukra, és legfőképp arra, hogy magának a kiadó vezetőségének milyen követelményei vannak egy íróval szemben. Ezek után felmértem azt, hogy ez számomra elfogadható, megoldható feladat-e vagy sem. Akármilyen hihetetlen, amennyire vágytam pár éve arra, hogy a könyvem kiadásra kerüljön, annyira gondolkodóba estem a célegyenesben. Mint minden írónak, számomra is nagyon sokat jelent a saját írásom, szabályosan olyan, mintha a gyermekem lenne, csak ez nem a méhemből fakadó élet gyümölcse, hanem a mezítelenre vetkőztetett lelkem egyetlen apró darabkája. Na de, egy picit elkalandoztam, a lényeg annyi, hogy mindent számba vettem, mérlegeltem, aminek az lett a vége, hogy idén januárban kötöttem velük egy titoktartási szerződést. Ezután beküldtem a kéziratot, és vártam. Vártam, türelmesen. Aztán megkaptam a visszaigazoló levelet, melyben értesítettek, hogy igen, kiadják a könyvem, ezzel és elkezdődött az a munka, amire minden első könyves író vágyik.

A legelső lépésként a szöveget egy szerkesztő vette górcső alá. Komolyan beszélek, amikor azt mondom, hogy darabokra szedte, szétcincálta a szöveget. Rámutatott a hibákra, a logikátlanságokra, szóismétlésekre, esetleg egy-két itt-ott feltűnő vulgáris kifejezésre. Mikor visszakaptam, szinte meg sem ismertem. Ebben az időszakban az író és a szerkesztő csúnyán kifejezve magam: egymás seggében lóg. Persze nem mindent kötelező megfogadni, amit a szerkesztő ajánl. Mert azt tudni kell, hogy a szerkesztő NEM átír, nem belenyúl, nem megrövidíti a szöveget, hanem mindig csak ajánl, irányt mutat. Ezt a szerző vagy elfogadja, vagy nem. Szerencsémre egy nagyon kedves, türelmes, és emellett egy szakmailag igen felkészült szerkesztő keze alá kerültem.

Hogy ez a gyakorlatban hogyan is nézett ki, hát úgy, hogy fogtam az egész Word dokumentumot, és ahogy megírtam átküldtem a szerkesztőnek, ő átnézte, és korrektúra ablakot használva utat mutatott, ötleteket adott, átírást, törlést, kiegészítést ajánlott. Ezután visszaküldte nekem, amit tűzesetesen átolvastam, kijavítottam, egyes dolgokat megfogadtam, másokat nem. Amikor ez kész volt, akkor vissza a szakembernek, és kezdődött a második kör, ami szinte ugyanaz, mint az első, csak már nem annyi a „hiba”. Többnyire.

Második forduló után következett a korrektor, aki a már végleges szöveget bújta át, kereste meg, és jelölte be az esetleges nyelvtani, nyelvhelyességi hibákat. Ez is, pont, mint a szerkesztés két körös volt. És itt is ugyanaz a szabály, mint előzőleg, hogy a korrektor NEM javít, hanem megmutatja a hibát, és azt a szerzőnek kutya kötelessége javítani. Ennél a pontnál érkeztünk el oda, amikor kész lett a teljes szöveg, ami még nem jelenti azt, hogy nyomdakész lett a munkánk. De nem ám, mert amint ezekkel a feladatokkal végeztünk, utána az egészet átküldtem a tördelő elvtársnak. Neki az a feladata, hogy a megadott paraméterek alapján (pl. margó szélesség, sorköz, betűméret stb.) betördeli a szöveget, és mire visszakaptam már majdnem úgy nézett ki, mint egy könyv, de még nem volt az. Újfent átolvastam a saját művem, és figyeltem minden egyes apró hibára, mert ez a nyomdai fájl elkészülte előtti utolsó javítási lehetőség.

Különös gondot kellett fordítanom a helyesírásra, szó szerint vadásztam azokat a szavakat, amelyek még ennyi ellenőrzés után is átcsúsztak a rostán, illetve a sorvégeket, hogy minden egyes sor végén jól legyenek elválasztva a szavak, ne maradjanak a szövegben árva vagy fattyúsorok. Amikor minden egyes oldalt, mondatot, szót, betűt átnéztem, visszaküldtem a tördelőnek, hogy oké, rendben, mehet a dolog. A tördelő szépen megcsinálta a nyomdai fájlt, ami a nyomdához kerül, és majd ők varázsolnak belőle szép könyvecskét. De... mindezek előtt azért nem ártana a borítóval, és a fülszöveggel is foglalkozni egy keveset. A fülszöveggel nem volt gondom, mert az már évek óta az egyik mappámban várta sorsát, és a kiadónak is tetszett, így ez ennyivel le is lett tudva.

A borító nálam úgy működött, hogy míg a korrektor vagy a tördelő keze közt leledzett a kreálmányom, addig a grafikussal karon öltve bújtuk a netet, és kerestük azokat a képeket, amiket mindketten jónak találtunk arra, hogy a könyvem elejét, és hátulját beborítsa. Kapásból legalább húsz lehetséges kép landolt a gépemen, amit egyre jobban szűkítettünk, és végül csak egy maradt, amit megmutattunk a kiadónak és az olvasóknak. Hála az égnek szinte rögtön mindenki rábólintott, hogy igen, ez jó lesz. Emellett illet a témához, a szöveghez, és igen közel állt az általam elképzelt borítóhoz is. Ekkor jött a grafikus, és ráillesztette a nevemet, a címet, a hátoldalára a fülszöveget, az ISBN számot és a kiadó lógóját. Úgy ám blokk mindent, és én csak végeredményben gyönyörködhettem. Hát, tökéletes lett, legalábbis én annak láttam. Ám színre lépett egy nagyon kedves írótársam, aki már olvasta a kéziratot, és megtisztelt azzal, hogy írt rá egy ajánlót, mert a téma és a megfogalmazás éles kontrasztot alkot. Így lett végleges a könyvem.

Ami meg a blogomat illeti, tisztában vagyok vele, rég jártam erre, de az, hogy nem jelentkeztem, az nem azt jelenti, hogy a háttérben nem dolgozom. Jelenleg írom a Néma bűnök második kötetét, illetve ezzel egyidejűleg a Kivetettek fantasymat is folytatom. Viszont egy picit el kell szomorítsalak titeket, hiszen nem biztos, hogy a Kivetetteket folytatását felteszem a blogra, mert terveim közt szerepel könyv formájában viszont látni. Azért mégsem hagylak így itt titeket, ezért mondok valami kézzel fogható dolgot is. Úgy gondolom, hogy a Néma bűnök második kötete a jövő évi Könyvfesztiválra fog megjelenni, míg a Kivetetteket a Könyvhétre tervezem. Persze, ebből még semmi sem biztos, csak az én kis fejecskében tekergő gondolatok, tervek.

Azt hiszem, mára befejezem ezt a posztot, így is többet írtam erről a témáról, mint terveztem, és már nem fér bele a 89. Ünnepi Könyvhét élményei.

Remélem ezzel a kis bejegyzéssel sikerült egy picit rávilágítanom, mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egy ötletből, szövegből, kéziratból valódi, kézzel fogható könyv legyen. Emellett abban is reménykedem, hogy vannak olyan olvasóim, akiknek valami új információval tudtam szolgálni.

Read More

89. Ünnepi Könyvheti dedikálás - Néma bűnök

Elég rég jártam a blogom felé, de ennek oka van. Nem is akármilyen!

Hála az égnek most már mindent elárulhatok arról, hogy mire is készültem, miért is tűntem el az éter világából. Pár napja kaptam a hírt, hogy beavathatom az olvasóimat, mivel töltöttem az időmet. Eddig nem tehettem, mert kötött a titoktartási megállapodás, melyet a kiadómmal kötöttem.

Előtte egy kis háttérinformáció:

Az elmúlt másfél hónap nem a nyugalom jegyében telt. Rengeteget dolgoztam, idegeskedtem, hogy minden smakkoljon. Mert az, hogy megírtam a Néma bűnök szövegét, és a kiadó rábólintott a kiadásra, még nem elég. Nagyon sok munkát kellett beletenni, hogy végre beérjen az elmúlt pár év fáradozása, és igazi könyv legyen a vége. És a munkából nemcsak én vettem ki a részem, hanem sokan mások is.

Azt kell mondanom, hogy az utómunkálatok sokkal nehezebbnek bizonyultak, mint maga az írás. Bár azt is meg kell említenem, hogy egy nagyon kedves, türelmes szerkesztőt kaptam, akivel nagyszerűen tudtunk együtt dolgozni. Jó, nemcsak a szerkesztőről mondhatom el ezt, hanem a korrektúrázóról, a tördelőről és a grafikusról is. Igazán nagyszerű és lelkes csapat vett a szárnyai alá, és mutatták meg a szakmai oldalt. 

Ennek eredményeképp örömmel jelentem, hogy végre elkészült a Néma bűnök című könyvem!

Jelen pillanatban a Néma bűnök a nyomdában van, és a könyvjelzőkkel együtt arra vár, hogy most már könyv alakot öltsön.

Ezen felül adódott egy olyan lehetőség a számomra, ami egy első könyvesnek nem mindig pottyan az ölébe. Képzeljétek, a Néma bűnök a 89. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, ráadásul dedikálási időpontot is kaptam. Szóval, aki szeretne egy dedikált példányt, azt nagyon szívesen várom.

A Néma bűnök hátulján szerepel egy ajánlás, mégpedig Robin O'Wrigthly írónő tollából, aki olyan művek szerzője, mint:

- Tripiconi sztori,

- Erelem (eszetlen szerelem),

- Emlékkönyv, 
- #Wetto,

- andrea&Andrea.

Akkor most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol megosztom a pontos időt, helyet, hogy beszerezhessétek a Néma Bűnök dedikált példányát:
Megjelenés időpontja:
2018.06.07.

Helyszín:

Keressetek a 89. Ünnepi Könyvhéten az Imádom a könyveket standjánál (141-es stand), mely a Deák Ferenc utca és a Vörösmarty tér találkozásánál lesz található.

Dedikálási időpont:

2018.06.10.  17 óra

Minden kedves olvasómat szívesen várom!!!

Read More

Lehetőség

Egy új borítóterv

Nem is tudom, ez már hányadik ilyen bejegyzésem, valahogy nem tartom számon. Ettől függetlenül, most itt vagyok, hogy számot adjak a ténykedéseimről. Legalábbis azokról, melyeket nem láthattok, mert a háttérben dolgozok rajtuk.

Az utóbbi időben egyre több megkeresés érkezett felém, melyeket sajnos el kellett utasítanom. Ennek nagyon egyszerű az oka, mégpedig az, hogy irtózatosan be vagyok táblázva. Három blogot vezetek egyszerre, a facebookon van egy zárt csoportom, két könyvet korrektúrázom, két könyvnél vagyok előolvasó, és akkor még nem is beszéltem a Néma bűnökről. Ezek mellett rendszeresen megjelenek könyves rendezvényeken.

Most mégis, egy pici hírrel jöttem. Ebből a piciből nemsokára lehet óriási hír is, ez már nem rajtam múlik. Mivel titoktartási nyilatkozatot írtam alá, ezért kimondott részletekkel nem szolgálhatók. Legyen elég annyi, hogy készülők egy nagy könyves eseményre, és ha Isten és mindenki azt akarja, akkor még össze is jöhet a dolog.

Szóval, az van, hogy a kéziratom már a szerkesztőnél van, közben készül a borító. Amint végzünk a szerkesztéssel, máris átkerül a korrektorhoz, majd a tördelőhöz. Ebből adódik, kivettem két hét szabit, hogy csak és kizárólag a könyvemre tudjak koncentrálni. Ha erre az időre eltűnök, akkor nem meghaltam, csak dolgozom a Néma bűnökön, hogy minél előbb a kezetekbe foghassátok.

Ha minden megy, mint a karikacsapás, akkor nemsokára jövök egy fontos, nagyszerű hírrel. Részleteket nem árulhatók el, legyen elég annyi, hogy készülők egy nagy könyves eseményre, és ha Isten és mindenki azt akarja, akkor még össze is jöhet a dolog.

A szerkesztővel, borítótervezővel, korrektorral, tördelővel már minden megbeszélve, időpont egyeztetve. Már csak egy utolsó ember válaszát várjuk, hogy mehet-e az egész. Amint tudok valamit, szólok, de addig is: Drukkoljatok!!!!

 Ejtenék pár szót a múlt heti könyvfesztiválról is:

Mike Menders-el, és Krisztinnel.
Elérhetőség: Mike Menders

Múlt héten könyvfeszten jártam, ahol kettő irtózatosan nagy dolog történt velem. Persze, a rengeteg könyvön, üdítőn, lemosható tetováláson kívül. Már délután öt körül járt az idő, amikor is az IK (Imádom a könyveket) standjánál tábort vertünk
Hollótollal (Fb. oldal),
Robin O'Wrightly-val (Fb. oldal),
Carlow Cleavelandal (Fb. oldal),
Myke Mendersel (Fb. oldal).

L.J. Wesley-vel, és Brooke-al.
Elérhetőség: L. J. Wesley

Konkrétan csak ültünk a kitett asztaloknál, és próbáltuk kipihenni a nap fáradalmait. Ekkor odalépett mellém két idősebb hölgy:

- Emilly? - kérdezte az egyikük.

- Öhm... igen - lepődtem meg.

- Mikor lesz új rész? - jött a következő kérdés.

- Honnan? - még mindig nem értettem a dolgot.

- Hát, a csoportban.

- Ja - esett le a tantusz. - Amikor a család megint alkot valami újat, bár a régi történetek közül sem írtam meg még mindent.

Hogy őszinte legyek, azt sem tudtam, hogy ilyenkor mit kellene tennem, mondanom, mert annyira zavarban voltam. Ettől függetlenül a két tüneményes hölgy még egy órán keresztül velünk együtt pihent az asztaloknál, és közben jól kifaggattak az írói munkásságomról. És még nincs végre!

Életem első dedikálása

Nemsokkal a távozásuk után odalépet hozzám egy lány, és kért egy autogramot. Tőlem. El tudjátok képzelni? Mert én még mindig nem. Pedig kellene, mert kép is készült róla. Igaz, életem első dedikálása, elég érdekes helyre került, de nem bánom, mert erre az érzésre nincsenek szavak. Egyszerűen fantasztikus!

Read More

Segítség, családdal vagyok

Február végén elmentem a 11. IBO-ra (Író * Blogger * Olvasó - Egy helyen), ahol több olyan szerzővel futottam össze akivel napi szinten tartom a kapcsolatot. Ők azok az emberek, akiknek néha le szoktam írni családunk egy-egy apró eseményét. Ezek főként vicces történések. Ne mindig, de az esetek kilencven százalékában jókedvet okoznak a környezetemben.

A találkozón ezekről személyesen is beszámoltam. Volt, akinek annyira tetszett, hogy azt ajánlotta, ezt írjam meg, hagyj szórakozzanak mások is. Elgondolkodtam a dolgon, és arra jutottam, hogy  a facebookon létrehozok egy zárt csoportot, ahol a családomról olvashattok apróbb szösszeneteket. Ezek nem mindig lesznek viccesek. Amolyan napló féleségnek kell elképzelni, ahol azokról a dolgokról írok majd, amik a családommal, és velem történnek/történtek, legyenek ezek az események jók, rosszak, érdekesek, érdektelenek.

Csak hogy mondjak konkrét poszt címet  is:

- pasi romantika

- gyerek szökik

- hol a férfi

- azok a módszerek, melyekkel forradalmasítjuk/forradalmasítottuk a gyereknevelést

- az élet apró-cseprő buktatóinak kikerülése, esetleg a gödörbe való robogás

- egy-egy szellemesnek gondolt, vélt beszólás

- minden, ami tükrözi az élethez való hozzáállásunk.

Felhívom mindenki figyelmét, hogy mivel a párom, és jómagam sem egy átlagos család sarjai vagyunk, ezért az életet sem úgy szemléljük, éljük meg, mint mások. A csoportban az elvont gondolatainkból, életünk eseményeiből kaphattok ízelítőt. A másik lényeges dolog, hogy ezek az események nem kitaláltak, nem hallottuk őket, hanem mi magunk személyesen megéltük.

A csoport neve: Segítség, családdal vagyok

Akinek van kedve, az jöjjön, lépjen be, és érezze jól magát!

Itt érhetitek el:

Segítség, családdal vagyok

Read More

A kezdetek, és ahol most tartok

Az utóbbi időben rengeteg embert ismertem meg. Egyeseket az éteren keresztül, míg másokat személyesen. Elmondhatom, hogy sok olvasom  a blogos világból, közösségi oldalakról, írói oldalakról, író-olvasó találkozok során talált rám. Ezek közül nem egy emberrel működöm együtt, hogy minél előbb elkészüljön, és a kezetekbe vegyétek a Néma bűnöket. Egyelőre neveket nem mondok, majd annak is eljön az ideje.

Sokáig úgy éreztem, hogy egy helyben toporgok, és nem haladok semerre. Annak ellenére, hogy hiába írok, veszek részt a társadalmi életben, vezetek több blogot, segítek a a fiatal, kezdő íróknak az Aranypenna oldallal. Teljesen az az érzésem támadt, hogy csak megyek, csinálom, amit a szívem diktál, mégsem jutok egyről a kettőre. Az elmúlt pár hónapban ez igencsak megváltozott. Látom, hogy van eredménye a több évig tartó munkának, fejlődésnek, tudásvágynak.

Ebben nagyon sokan segítettek. Lehetett ez egy vélemény, egy kritika, ahol felhívták a figyelmem az esetleges hibákra, logikai bukfencekre, a történetvezetésre, az információ adagolásra vagy épp a helyesírásra. Amikor eljut valaki arra a szintre, hogy az alapokat nemcsak ismeri, hanem alkalmazni is tudja, akkor teljes szívemből ajánlom, hogy segítsetek másoknak is ebben. Nemcsak a kezdő írók miatt, hanem önmagatok végett is. Tapasztalatból mondom, hogy rengeteget lehet ezekből a szövegekből tanulni.

Ha elfogadtok tőlem egy tanácsot, akkor arra biztatlak titeket, hogy ha valaki ír a művetekről egy építő jellegű kritikát, akkor ne sértődjetek meg az illetőre, illetve arra, amit mond. Első körben nézzetek utána a munkásságának, és ha megfelel az elvárásotoknak, akkor fogadjátok meg azt, amit elétek tár, mint hibát. Persze, nem kell mindent feltétlenül szentírásként kezelni, de azért érdemes odafigyelni arra, amit mond. Volt olyan bétázottam, hogy bejelöltem neki egy részt, mert stilisztikailag kilógott a szövegből. Amikor már harmadszorra küldte vissza átnézésre, még akkor sem volt hajlandó kijavítani. Ilyenkor nem tud az ember mit tenni, mint azt, hogy utoljára felhívja rá a figyelmét, és majd eldönti, hogy javítja-e vagy sem. Ez alól kivétel a helyesírás, mert ott konkrét szabályok vannak.

Emellett vannak olyan írótársaim, akik megkértek egy-egy kisebb segítségre. Ezek a megkeresések nagyon jólesnek, mert azt jelentik a számomra, lassan, de haladok a célom felé, és már fejlődtem annyit az elmúlt évek során, hogy ők keresnek meg engem és nem fordítva. Ez bizakodással és örömmel tölt el. Ettől függetlenül nem vagyok lektor, korrektor, szerkesztő, semmilyen megmondó ember.

Aki kéri, annak elolvasom az írását, és próbálok egy értelmes véleményt adni neki arról, hogy mi tetszett, és mi nem. Mindig megmagyarázom, hogy mi nyerte el a szimpátiám, és miért, de ez igaz a másik oldalra is, amikor valami, valamiért nem stimmelt az írásban. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos. Nem csak azt mondom el az illetőnek, hogy tetszett vagy sem, mert abból nem tanul semmit, hanem azt is megosztom vele, mit, miért gondolok úgy, ahogy leírtam neki.

Ezek az írások nem pár oldalasok, hanem kiadás előtt álló egész könyvek. Sőt, olyan író is felkeresett, akinek ez már a harmadik megjelenő kötete lesz. Jelen pillanatban három könyv pihen a gépemen, arra várva, hogy belekezdjek. Jó, ez így nem igaz, mert már mindegyiket elkezdtem olvasni, és jegyzetelni azokat a részeket, amiket majd megemlítek az íróknak.

Egy idő után arra vetemedtem, hogy elindítottam egy rovatot a blogon, ami kimondottan az írástechnikával foglalkozik. Ezt a jobb oldali menüben találjátok, és ha minden igaz, akkor a napokban jön a következő bejegyzés. Ezen belül érintem majd a ne mond, mutasd szabályt, a hitelességről is szót ejtek, illetve bekacsintunk a stilisztikába is. Az még kérdéses, hogy a világépítés is belefér-e, vagy azt egy újabb írástechnikai bejegyzésben foglalom össze.

Sok embert, írót, olvasót megismertem az elmúlt pár évben, és amikor megtudták, hogy van egy blogom, akkor két esett állt fent. Az egyik, hogy automatikusan besorolt a bloggerek közé, a másik pedig az, hogy egyszerűen rákérdezett. Személy szerint a második lehetőségnek jobban örültem, mert így nem kerültünk kínos szituációba, ami az első verziónál azért megesett.

Igen, tiszta lelkiismerettel kijelenthetem, hogy nem, nem blogger vagyok, hanem író.

Lehet, most egyesek felhúzzák a szemöldöküket erre a merész kijelentésre, de hadd idézem az egyik kiadó tulajdonosát:

 "Író az, aki ír."

Szóval, ezután merem én is állítani, hogy író vagyok. Igaz, hogy kezdő, amatőr, szárnypróbálgató, de író. Mindezek ellenére higgyétek el, még mindig van hova fejlődnöm, van még mit tanulnom. Ez a tanulási folyamat nagyon sok rétegű dolog, és nagyon sok helyen van lehetőségetek  rá. Hoznék rá jó pár példát.

Talán az első és a legfontosabb része a tanulási folyamatnak az, ha olvastok. Így nemcsak rengeteg érdekes, jó történettel találkoztok, hanem szórakozva szippantjátok magatokba a tudást. Észrevétlenül ivódik belétek a helyesírás, a történetvezetés, a dramaturgia ív, és minden ilyen apró nyalánkság.

A következő, amit megtehettek, hogy rengeteget írtok. Nekem nagyon sokat segített az, hogy egy éven keresztül, minden egyes nap írtam legalább egy oldalt. Több mindent írtam pl. novellát, prózát, blogbejegyzést, naplót, jegyzetet a Kivetettekhez. Mindegy, hogy mit, a lényeg az volt, hogy írjak. Ezeket szépen kinyomtattam, eltettem. Majd egy év múlva elővettem, és minden egyes oldalt lebétáztam saját magamnak. Aztán újból bepötyögtem őket a gépbe. Tudom, egy picit macerás, és hosszadalmas folyamat, de megéri.

Ezután következett az, hogy megkeresett két író, hogy segítsek nekik. Elvállaltam a bétázásukat (szakmailag korrektúra), de előtte felhívtam a figyelmüket arra, hogy nem ez a hivatalos szakmám. Elfogadták, mert úgy gondolták, ez is több mint a semmi, és több szem többet lát. Ne tudjátok meg, hogy az első időkben milyen mondatokkal találkoztam. Csak ültem a gép előtt, és azon gondolkodtam, ugyan mit is szeretett volna írni az illető. Aztán a szövegkörnyezet megadta választ. Itt egy példa (persze az író engedélyével):

"Ez az ördögi hang keresztülszáguld a gerincemen."

Beindult a fantáziám, és egy picit kibővítettem:

Aztán a harmadik csigolyánál megtelepszik, sátrat ver, és portyázni jár az ötödik és hatodik csigolya közt elterülő lankás csontok kikopott porcaira.

Majd eltelt egy kis idő, és azt vettem észre, hogy az író sokat fejlődött, mert egy oldalt nem egy óra alatt néztem át, hanem jóval kevesebb idő alatt. Így mindketten jól jártunk. 

Azért csatolnék ide két képet arról, hogy néz ki nálam, ha a saját történetem kell átnéznem, javítanom. Az első amikor megírom, majd a számítógépen bejelölöm magamnak a hibákat: pirossal a helyesírási hibák, kékkel a szóismétlések, lilával a logikai bukfencek vannak jelölve. Kérem szépen, így néz ki a nyers változat:

Ezután kinyomtatom, újból átolvasom, és kijavítom azokat a részeket, amiket rossznak gondolok. Tollal húzgálok, átírok egyes szavakat, vagy épp narancssárga szövegkiemelővel, egész bekezdések húzok át. Aztán, ha elkészültem ezzel, akkor a gépben is javítom. Majd jön az utolsó ellenőrzés, amit már nem én, hanem azon lelkes kollégáim végeznek, akik szívesen olvasnak tőlem. Ők már felkészülten ceruzával, tollal fogadnak. Amikor visszakapom tőlük, akkor jövök megint én. De ez már a végleges változat lesz.

Íme a saját javításom papíron:

Ezekkel az apró trükkökkel rengeteget lehet fejlődni, és úgy érzem, hogy az elmúlt egy év volt számomra a legmeghatározóbb ebből a szempontból. Idén jutottam el odáig, hogy nemcsak másoknak segítek, megkeresnek írók, hanem előveszem a régi írásaim (amik itt a blogon is olvashatóak), és egyesével mindegyiket átjavítom.

A fejlődés szempontjából az sem egy elhanyagolható tény, hogy januárban elmentem egy íróiskolába. De erről majd egy külön blogbejegyzés keretén belül számolok be nektek.

Persze, mindezek mellett a legeslegfontosabb, hogy a Néma bűnökkel haladjak. A facebookon már kitettem egy képet arról, hogy a tizenegy fejezetből kilencet befejeztem. Ha jól számolom, már csak tizenkétezer szó, és kész a végleges a verzió. Ez valószínűleg még februárban elkészül. A szerkesztővel úgy beszéltük meg, hogy március elején küldöm át neki, és akkor nekiállunk javítani.

Mindent összevetve: négy éve kezdtem el írni, mindenféle előképzettség, elképzelés nélkül. Csak leültem a gép elé, és leírtam a gondolataim, érzéseim. Annyira rákaptam az ízére, hogy most már egy napot sem bírok ki, ha nem írhatok.

Ezúton is szeretném megköszöni minden olvasóm figyelmét, véleményét, kritikáját:

Köszönöm!

Read More

Helyzetjelentés II.

Elég sok minden történt az utóbbi időben, és egyszerűen nem volt időm arra, hogy írjak a blogomra. Hol is kezdjem? Talán a legelején, pontosabban időrendi sorrendben. 

Támadt egy új ötletem. Jó, nem új, mert már rég gondolkodtam rajta, de még csak most jutottam el odáig, hogy meg is valósítsam. Ez pedig, nem más, mint az, hogy a Magánvélemény rovatnak létrehozok egy új blogot. Erre azért van szükség, mert ahogy rakom ki az oldalak linkjét, úgy egyre jobban lejjebb csúszik minden, és egy idő után már igencsak zavaró lesz. A másik része a dolognak, hogy szeretném szétválasztani az írásaimat a véleményemtől. Ezzel egy kis rendet teremtek a káoszban, amiben élek. Szóval, amilyen türelmes vagyok, rögtön bele is vágtam az új projektbe. (Csak azért, mert nincs elég dolgom.) Igen ám, de szembesültem egy új problémával, jelesül azzal, milyen nevet találjak neki. Ezt is megoldottam, hiszen egy közösségi oldalon az olvasóimmal megszavaztattam, és végeredmény az Emilly elszabadul lett. Nem is tudom, miért erre adták le a voksukat? 

Itt találjátok az új blogot, ahova nyugodtan feliratkozhatok, követhetitek, sőt, hozzá is szólhatok. 

Emilly elszabadul

A következő hír, amit megosztanék veletek, az mi más lenne, mint a Néma bűnök. Igen szépen haladok vele. Hoztam egy kis statisztikát arról, pontosan hol tartok: 

- karakterek (szóközökkel) 256.361 

- szavak száma 38.714 

- oldalak száma 272

Szerintem, most már biztosra mondhatom, hogy tartani tudom az ütemtervet, és február végéig be tudom fejezni az első kötetet. Persze, ehhez az is kell, hogy ne vállaljam túl magam. Ami nem lesz könnyű feladat, mert több helyről is kaptam megkeresést. 

Az egyik ilyen egy író felkérése, hogy korrektúrázzam két könyvét. Nagyon megtisztelőnek éreztem a dolgot, de mivel ez nem a szakmám, így elég nehéz döntés volt. Előre szóltam erről az illetőnek, nehogy esetleg valamit félreértsen ezzel kapcsolatban. Eddig is vállaltam lektorálást (hivatalosan szerkesztést) az egyik barátnőmnek, de ugye a kettő nem ugyanaz. Más, amikor segítesz valakinek, és teljesen más, ha valaki felkér, és ráadásul még fizetni is akar érte. A végén abban állapodtunk meg, hogy korrektúrázok neki, ő cserébe elkészíti a Néma bűnök új borítóját. 

Aztán a következő nagy meglepetést L.J. Wesley író okozta, ugyanis a napokban megkeresett, hogy legyek a nemsokára megjelenő Brooke - Testem a börtönöm című könyve egyik előolvasója. Azért, ez is elég váratlanul ért, soha nem gondoltam volna ezt. Az egy dolog, hogy olvastam már tőle, dedikálta is a saját példányom, sőt, személyesen is ismerem, de ez még nem ok arra, hogy egy megjelenő könyv előolvasását kérje valaki. Mert ha meggondolod, elég komoly hátránya származhat az írónak abból, ha csak úgy küldözgeti a kéziratát. Örülők, hogy megbízik bennem ennyire. 

Még nincs vége a sornak, mert tegnap részt vettem az Imádom a könyveket (röviden IK) szervezésében Az első könyvem (leendő íróknak) workshopján. Hát, nem is tudom, mit mondjak. Nagyon vártam már, de most nem szeretnék részleteket elárulni, mert nemsokára jövök egy élménybeszámolóval. Itt a link, akit érdekel, az olvasson utána: 

Első könyvem workshop

Jövő héten pedig ugyancsak az Imádom a könyveket rendezésében lesz megtartva az idei első, de szám szerint a 10. Író*Blogger* Olvasó - Egy helyen ( röviden: IBO ) találkozó, melyet már nagyon várok. Megígértem Krencz Nóra írónőnek, hogy ott találkozunk, és dedikálja nekem a Megszámlálhatatlan könyvét. 

És még van ám teendőm. Az egyik írótársamnak eddig is bétáztam, és ezután is fogok. Attól, hogy beindultak az események, és egy csöppnyit el vagyok havazva, nem szeretném cserbenhagyni. Emellett van egy másik barátom, akinek úgyszintén néha-néha szoktam bétázni. Most ő is képbe került, és nagyon szívesen segítek neki. Ő az, akire bármikor, bárhol számíthatok, ezért úgy érzem, ennyit megtehetek érte. 

Mint azt tudjátok egy írói oldal szerkesztője vagyok, ahol minden kedves író művét szívesen látjuk és fogadjuk. A lényeg annyi, ha szeretsz írni, és szeretnéd másokkal is megosztani a történeted, akkor nézz át az oldalra, küld be az írásod, és felteszem. Az oldalon történeteket olvashattok, írhattok hozzájuk véleményt, de a legfontosabb, hogy érezzétek jól magatokat. Ehhez kapcsolódik, hogy idén újból megrendezésre kerül a Jiraiya Tolla novellapályázat, melyet már kiírtam az Aranypenna oldalára. 

Idén bevezettem pár új változtatást, például már nincs megkötés, minden műfajú novellával lehet jelentkezni. Keresd fel az oldalt, és ha kedvet kaptál, akkor jelentkezz: 

Aranypenna - Jiraiya Tolla pályázat

És végül, de nem utolsósorban, de még mindig Aranypenna oldalhoz kötődően. Az ünnepek alatt vettem egy domaint, és tárhelyet, így az oldal nemsokára el fog költözni. Igazából, már csak a programozóra várok, hogy legyen kész. Elvileg január végére ígérte, szóval nagyon izgatott vagyok, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy azt megálmodtam. Az oldalon található történetek, vélemények, kritikák, szóval az egész oldal, és annak tartalma importálva lesz, nem fog elveszni semmi. Egyelőre így nézz ki: Aranypenna

Mindent összefoglalva, az hogy nem hozok új részt a Kivetettekből, nem írok új novellát, prózát, illetve nem posztolok minden nap a blogomon, nem jelenti azt, hogy eltűntem, nem törődöm az írással. Épp ellenkezőleg, szinte csak azzal foglalkozom. 

Read More

Jiraiya Tolla pályázat és új írói oldal

Lassan egy éve annak, hogy Celiával Celinnel együtt átvettük a Minden, ami SasuSaku anime fanfiction oldal vezetését. Úgy érzem, ez idő alatt elég sok minden változott, ami nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyerte. Például fél éve megváltoztattuk a nevét Aranypennára. 

Sajnos, igen megfogyatkoztak a Naruto témában alkotó írók, ezért egy picit nyitottunk az írók felé. És megint jön egy sajnos, mert ez a pici nyitás sem hozta meg a várt eredményt. Akkor eljutottunk arra a pontra, hogy két lehetőség állt előttünk. Az egyik, hogy minden marad úgy, ahogy van, de ezzel halálra ítéljük az oldalt. Ezt mindenképp el szerettük volna kerülni. A másik pedig az, hogy nyissuk meg kapuinkat minden műfaj, azon belül minden zsáner előtt előtt. Tudjuk, sok írónak nem tetszett az ötletünk, ezzel mégis a fejlődés útjára léptünk. A kinézetet is ehhez mérten alakítottuk, és fogjuk alakítani. 

Szeretnénk a későbbiekben egy igazi írói közösséget létrehozni versenyekkel, találkozókkal, sőt, ha van rá igény, akkor esetleg egy nyári tábor megszervezése is szóba jöhet. Persze, minden rajtatok áll vagy bukik.

Az ünnepek alatt vettem egy domaint, és egy tárhelyet. Emellett a programozóval is lebeszéltem a dolgot, és pár héten belül megcsinálja az új oldalt. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ezután aranypenna.hu leszünk, és rengeteg új funkcióval bővülünk.

Csak pár példát mondok:

– a tizennyolc felettieknek szóló történeteknél felugrik majd egy ablak, ami rákérdez az olvasó korára,

– az író regisztrálás után maga tölti fel a történetei, majd kap egy e-mailt, hogy engedélyezve lett vagy sem,

– fórum,

– automatikus email-küldés, ha valaki történetéhez komment érkezett,

– az íróknak saját profil, ahol maguk írhatják be az adataikat, meg amit akarnak,

– saját maguk törölhetik a történeteiket, kritikáikat,

– és még sok más.

Szóval, már nagyon várom, hogy végre kész legyen az egész. Igaz, ez nem olcsó mulatság, nem egynapos munka, és nem kevés idegeskedéssel jár. Szegény programozót már akkor leverte a víz, mikor elmeséltem az ötleteimet. A történeteitek miatt nem kell izgulni, az egész adatállomány úgy ahogy van, átkerül az új oldalra.

Egyelőre így nézz ki az új oldal: aranypenna.hu

Még sok rajta a tennivaló, de bízunk a szakemberben, hogy már csak pár hét és elköltözhetünk. 

Jiraiya Tolla pályázat

Tavaly első alkalommal megrendeztem a Jiraiya Tolla novellaversenyt. Már akkor azt terveztem, hogy ebből éves hagyományt teremtek. Aztán közben megváltoztak a dolgok, és így a pályázat kiírása egy picit csúszott, és a szabályzatot is átalakítottam, hogy az is az oldalhoz igazodjon.

A legfontosabb változás, hogy az idei évtől kezdve a kihívásra minden műfajú írást lehet jelentkezni, semmilyen megkötés nincs. Gondolom az egyértelmű, hogy mivel ez egy novellaverseny, ezért verset, kisregényt prózát nem tudunk elfogadni.

Az oldalon bal oldalt a Jiraiya Tolla menü alatt megtaláljátok az idei szabályokat. Azért ide is kiírom a fontosabb határidőket:

Jelentkezési határidő: január 21.

Kulcsok kikerülése az oldalra: január 23. 

Az írók által választott kulcsok beküldése: január 27.

Visszaigazolás a megszerzett kulcsokról: január 28.

Beküldési határidő: március 1.

A történetek kikerülésének ideje: március 3.

Eredményhirdetés: az utolsó feltöltött novella utáni harmadik napon.

Minden nap kettő, legfeljebb három novellát teszünk fel az oldalra, hogy mindenkinek legyen ideje elolvasni, és pontozni a történeteket. A többi részletért látogassatok el az oldalra:

Aranypenna

Read More