Mostanában megsűrűsödtek a bejegyzések, ennek oka pedig az, hogy van miről írnom. Mármint, amúgy is lenne, de az nem köthető az íráshoz. Mint régebben már mondottam, csak akkor van új poszt, ha történik valami írói téren. Persze, ezáltal nem tudom rendszeresen vezetni az oldalam, viszont azt sem szeretném, ha az egész átváltana a személyes életteremmé, és olyanról írnék, amit senkit sem érdekel. Szóval, nem húzom tovább az időt, máris nekikezdek az élménybeszámolóknak, és ráadásként megosztok veletek pár új infót a Néma bűnökkel kapcsolatban.
Első körben leszögezném, ez az első élménybeszámoló nem panaszkodás akar lenni, csupán leírom a tényeket. És igen, hazudhatnék összevissza, hogy milyen jól sikerült az egész, de nem teszem, mert megígértem magamnak, tisztelni, szeretni fogom annyira az olvasóimat, hogy őszinte leszek. Úgy gondolom, hogy egyik ember sem tökéletes, mindenki hibázik, csak hát... nem mindenki vallja be. Na, hát én ilyet nem teszek, mert akkor elárulnám saját magam.
Íme, a nyers valóság a pénteki Mike Menderssel tartott író-olvasó találkozóról:
Mesélnék róla egy picit, de tényleg csak egy keveset, mert igazából nincs mit mondani egy olyan eseményről, ahol a megjelentek száma körülbelül egyenlő az írók számával. Ezáltal mélységesen csalódott vagyok, mert úgy érzem minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy akit érdekel az írás, az olvasás, a könyveink, azok jól érezzék magukat. Ugye, először is keresni kellett egy időpontot, aztán egy helyszínt. Ezután jött az a rész, ahol írni-olvasni szerető embereket hívtunk meg, vagy hívtuk fel a figyelmüket arra, hogy lehetőségük lesz találkozni, beszélgetni, kávézni, csokizni. Emellett még hirdetést is adtam fel, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson a hír.
Ezután, amikor eljön a nagy nap - amire annyit készültél, idegeskedtél -, felöltözöl, felpakolsz, elköszönsz a családodtól és együttérzésedről biztosítod őket, amiért nem velük töltöd az idődet. Tehát, mindent megteszel annak érdekében, hogy egy jól sikerült író-olvasó találkozót tarts. Odaérsz a helyszínre, és azzal kell szembesülnöd, hogy négy barátod vár rád. Ennyi, nem több. És ez nem azt jelenti, hogy a barátok nem fontosak, mert igenis azok, és innen is látszik, hogy szeretnek téged, törődnek veled, támogatnak. Majd vártunk még egy picit, de miután az érdeklődés legcsekélyebb jelét sem láttuk, hát átváltottunk egy baráti összejövetelre. Könyveket, könyvjelzőket elpakoltuk, és a lehető legjobbat hoztuk ki a dologból. Mi jól éreztük magunkat, csak hát... nem erről kellett volna szólnia. És most ne értsetek félre, itt nem arról van szó, hogy az fáj, senki nem vásárolt könyvet, mert nem ezen van a hangsúly, hanem azon, amit már fentebb is írtam, miszerint az érdeklődés egyenlő volt a nullával. Lehet, hogy valamit nem jól csináltunk. Na, majd legközelebb.
Na, de evezünk boldogabb vizekre, mégpedig a tegnapi író-olvasó találkozóra, ahol is öt nagyszerű szerzővel lehetett beszélgetni, kávézni. Azt mondanom sem kell, hogy szokás szerint késtem az eseményről. Nem is én lennék, ha nem így alakult volna. Egy óra mínusszal, de beestem a rendezvényre. Miki még ki is jött elém a villamosmegállóba, mert az idők során a tetőfokára fejlesztettem az eltévedési képességemet, és nem akart kockáztatni. Miután sikeresen megérkeztem, kaptam egy ülőhelyet, és egy darabig csak hallgattam, figyeltem. Persze, egy idő után feloldódtam, képbe kerültem a témát/témákat illetően, és utána nem volt megállás. Egy igazán jókedvű, bőbeszédű csapat jött össze az R&R Barban.
Végezzünk egy kis számolást a résztvevők számát illetően, kb. tíz író, és húsz olvasó vagy blogger jelent meg. Azt hiszem, ennél többet nem kell mesélnem ahhoz, hogy tudjátok rohadt jó hangulat uralkodott egész délután. Sokan jöttek el, színes volt a társaság, szóba került a könyvkiadás, az írás, az olvasás, és végre személyesen is találkozhattam rengeteg remek íróval. Csakhogy párat említsek: Abby Winter, Emy Dust, Suzanne Wolf, Mimi Taylor, Victoria Green. Nagyon jó volt látni, hallani és részese lenni annak, hogy egy ennyire sokszínű társaság ilyen jól érzi magát. Sokat nevettünk, kávéztunk, sütiztünk. Arról már említést sem merek tenni, hogy Mimi Taylort érdekelte a Néma bűnök, engem meg A bosszú ára című könyve, így cseréltünk. És még fotó is készült! Ezután az sem maradhatott el, hogy lecsapjak rá, és jó pár kérdést szegezek neki.
Ezentúl még beszereztem M.G. Brown Bimbózó Rózsaszirmok könyvét. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy M.G.-vel nem lőttünk közös képet. Sebaj, majd legközelebb. Ha már elkaptam, akkor már meg interjúvoltam, és jól kitárgyaltuk a könyvsorozatát, aminek nulladik részét dedikálta is nekem. Ha már itt tartunk, akkor azt is elmesélem, hogy végre-valahára találkoztam Victoria Greenel, aki a Szív-hangok sorozat megálmodója és írója egyben. Ez azért is nagy dolog számomra, mert a Valter és Vivien kötetében szerepel az egyik versem, mely a Köszönöm címet viseli.
Persze, amikor ennyi szerző gyűlik össze, akkor egyértelmű, hogy valahol, valamilyen szinten szóba kerül a szakma is. Élmény volt hallgatni, ahogy ismertebb társaim megosztják egymással ötleteitek, tapasztalataikat. Ebből az lett, hogy megállapodtunk, negyedévente tartunk egy ugyanilyen összejövetelt, amire mindenkit szívesen látunk, függetlenül attól, hogy az illető író, olvasó, blogger vagy csak érdeklődő. A találkozó elvileg este fél hatig tartott volna, de annyira sikerült egymásra hangolódniuk a jelenlévőknek, hogy kicsit túlléptük a határidőt, és este nyolc volt, mire elindultunk hazafelé.
Persze, amikor ennyi szerző gyűlik össze, akkor egyértelmű, hogy valahol, valamilyen szinten szóba kerül a szakma is. Élmény volt hallgatni, ahogy ismertebb társaim megosztják egymással ötleteitek, tapasztalataikat. Ebből az lett, hogy megállapodtunk, negyedévente tartunk egy ugyanilyen összejövetelt, amire mindenkit szívesen látunk, függetlenül attól, hogy az illető író, olvasó, blogger vagy csak érdeklődő. A találkozó elvileg este fél hatig tartott volna, de annyira sikerült egymásra hangolódniuk a jelenlévőknek, hogy kicsit túlléptük a határidőt, és este nyolc volt, mire elindultunk hazafelé.
Következő pont a bejegyzésemben, az egy író-olvasótalálkozó. Idén ez az utolsó rendezvény, amin részt veszek. December 16-án az Édes Érzés kávézóban - ami egyben sütiző, és csokizó is -, lesz megtartva a Néma bűnök című könyvem bemutatója. Ez egy vasárnapi napra esik, és hogy pontos legyek az időpontot is elárulom nektek, ami nem más, mint délután fél öt (16:30). Az az igazság, hogy szombatra szerettem volna tenni, de sajnos, az már foglalt volt, mert Harry Potter vásár lesz a helyszínen. Nagy HP rajongóként, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy beugrok és veszek pár apróságot. Na, mindegy.
A lényeg, hogy ott leszek a Néma bűnökkel együtt. És nemcsak én, hanem Tanley Milet is jön a Női (h)arcok könyvével. És hogy mit csinálunk majd? Hát, először is eszünk egy szelet sütit, nálam még a csoki is befigyel, mindezt leöblítjük kávéval, majd ennek megkoronázásképp egy jót beszélgetünk. És akkor most jön az egymilliós kérdés, hogy miről? Amiről szeretnétek. Nincs olyan téma, ami ne érdekelne, amiről ne lehetne párbeszédet kialakítani. Mi jövő hét vasárnap ott leszünk, és szívesen látunk mindenkit, aki egy picit is érdeklődik az írás, olvasás iránt, vagy csak szeretne egy jót dumcsizni. Emellett halkan súgom meg, hogy a bemutató alkalmával a Néma bűnöket az eredeti háromezer forint helyett, kettőezerért tudjátok megvenni. Persze, akit érdekel a dolog. A dedikálást, és a könyvjelzőt már nem is mondom, hisz' ez alap. Az eseményt a Facebookon is követhetitek, jelezhetitek, ha érdekel, vagy jönnétek: Néma bűnök könyvbemutató
Másik jó hír, hogy nemsokára a Néma bűnök elérhető lesz e-könyvként is. Részleteket egyelőre nem mondok, majd csak akkor, ha minden biztos lesz. Mivel már a munka elkezdődött, ezért annyit elárulhatok, ha minden jól megy, pár napon belül hozom az ezzel kapcsolatos újdonságot is.
Mivel itt a karácsony arra gondoltam, hogy aki tőlem veszi meg a Néma bűnöket, az a dedikáláson és könyvjelzőn kívül még olcsóbban is hozzájuthat. És mennyi, az annyi? Kerek kettő ezer forint.
Végezetül pedig: a könyvemet eléritek a Líra bolthálózatban, a kiadó webshopjában, illetve személyesen tőlem is kérhetitek. Itt hagyom a linkeket, hogy ne kelljen keresgélnetek:
Ezennel búcsúzom tőletek, ha máskor nem, de a jövő heti könyvbemutató, író-olvasótalálkozó után jelentkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése