A magyarban az alábbi helyeken teszünk vesszőt:
1.) Felsorolás:
Azonos szerepű (mellérendelt) mondatrészeket választ el egymástól. Az és, s, meg, vagy szavak esetén az utolsó tag előtt nem tesszük ki.
2.) Ha tagmondatokat választ el egymástól
Minden esetben ki kell tenni.
3.) Hátravetett mondatrészek előtt
4.) Páros kötőszóval alkotott szerkezetekben
5.) Értelmező előtt, esetleg mögött is
6.) Szervetlen mondatrészek elé és mögé
– megszólítás
– és a legtöbb indulatszó esetén
7.) A gondolatjelhez és a zárójelhez hasonlóan közbevetést is kifejezhet
Azonos szerepű (mellérendelt) mondatrészeket választ el egymástól. Az és, s, meg, vagy szavak esetén az utolsó tag előtt nem tesszük ki.
2.) Ha tagmondatokat választ el egymástól
Minden esetben ki kell tenni.
3.) Hátravetett mondatrészek előtt
4.) Páros kötőszóval alkotott szerkezetekben
5.) Értelmező előtt, esetleg mögött is
6.) Szervetlen mondatrészek elé és mögé
– megszólítás
– és a legtöbb indulatszó esetén
7.) A gondolatjelhez és a zárójelhez hasonlóan közbevetést is kifejezhet
Nem is olyan
bonyolult. De most nézzünk meg minden egyes pontot külön-külön. Mindegyikhez
írok példamondatokat, melyeket félkövérrel jelölök, illetve pirossal azt, ami
fontos, vagy kivétel.
Felsoroláskor kitesszük a vesszőt. Egyetlen kivétel van, ha több dolgot
sorolunk fel, akkor az utolsó kötőszó előtt nincs vessző.
Elmentem a boltba, és vettem kenyeret.
Vagy a másik eset, amikor több dolgot sorolunk fel. Ekkor az utolsó "és" elé nem teszünk vesszőt.
Elmentem a boltba, és vettem kenyeret, tejet és tojást.
2.) Tagmondatokat
választ el egymástól:
Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel
választjuk el egymástól.
– A tagmondatok határán a vesszőt mindig ki kell tenni,
akár van kötőszó, akár nincs. Az alábbi mondatban nincs kötőszó (és, hogy stb.), a vesszőt mégis kitesszük.
Régi igazság, hogy anyanyelvét is
jobban tudja, aki még egy nyelven tud.
– A tagmondatokat bevezető "és, s, meg,
vagy" kötőszó előtt
is ki kell tenni a vesszőt.
Gyorsan beszaladtam
a boltba, és megvettem a könyvet.
– Az írásjel használat azonban változhat,
attól függően, hogy mit szeretnék mondani. Nem mindegy, hogy hova kerül a vessző, mert ha rossz helyre tesszük ki, akkor teljesen megváltozhat a mondat értelme.
Az alábbi mondat értelme: nem a pincérekkel táncoltam.
Egészéjjel t áncoltam, és
szórakoztam a pincérekkel.
Az alábbi mondat értelme: nem a pincérekkel táncoltam.
Egész
Az alábbi mondat értelme: a pincérekkel táncoltam.
Egész
éjjel t áncoltam és
szórakoztam a pincérekkel.
– A "mint" kötőszóval való hasonlításkor mindig
vesszőt kell tenni.
Fehér
lett, mint a fal.
– A hasonlító "több, mint" szerkezetben vessző van a mint előtt.
Ez
sokkal több, mint a tavalyi.
– Nem
kell azonban vesszőt tenni a "több mint" alakulatban
a mint elé, ha a "több mint"-et arra használjuk, hogy valamit megerősítsünk, és nem arra, hogy valami mással összehasonlítsuk. Ugyanez érvényes a "kevesebb mint" írásmódjára is.
Ez több mint
szemtelenség.
Több mint öt évig
élt külföldön.
– Az anélkül hogy, aszerint
hogy, ahelyett hogy stb.
szókapcsolatok elé rendszerint vesszőt teszünk. Ilyenkor a "hogy" szó előtt nincs vessző.
Nem hibás azonban az sem, ha a kiejtésbeli tagolást követve akár csupán a "hogy" elé, akár a kapcsolat mindkét tagja elé vesszőt teszünk.
Itt mind a három verzió helyes:
Nem hibás azonban az sem, ha a kiejtésbeli tagolást követve akár csupán a "hogy" elé, akár a kapcsolat mindkét tagja elé vesszőt teszünk.
Itt mind a három verzió helyes:
Felrohant
a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna.
Felrohant
a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna.
Felrohant
a lépcsőn, anélkül, hogy pihent volna.
Cselekedj, ahelyett
hogy tétovázol!
Cselekedj
ahelyett, hogy tétovázol!
Cselekedj, ahelyett, hogy tétovázol!
3.) Hátravetett
mondatrészek előtt:
A felsorolások végére tett
stb. rövidítésben
a s kötőszó
rejlik (s a többi).
A csupa vesszős felsorolás végén nem kell eléje vessző:
Gyakorító igék például ezek: járkál, kapdos, álldogál,
beszélget stb.
4.) Páros kötőszóval alkotott
szerkezetekben:
– A
páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé
mindig vesszőt teszünk:
Vagy ezt, vagy
azt választhatod.
Hol ehhez, hol
ahhoz kapott.
– Hasonlóan
járunk el a következő esetekben is:
Lehet jó
is, rossz is.
Lehet
jó is, meg rossz is.
5.) Értelmező előtt, esetleg mögött is:
– Az értelmezős szerkezetben rendszerint mind az értelmezettre, mind
az értelmezőre külön hangsúly esik, és a beszédben szünet van közöttük, amit
vesszővel jelzünk:
Németh
Pétert, a szomszédomat kereste.
A
polgármesternek, Komáromi Pálnak a javaslatára betonjárdát építenek.
–
Ha az értelmező távolabb kerül az értelmezettől, a vesszőt közvetlenül eléje
tesszük:
Csak neki szóltam,
a barátomnak.
– Ha az értelmező után is szünet van a beszédben, mögéje
is tehetünk vesszőt:
Anna, a leánya, varrni tanult. Kertjük
díszét, egy öreg diófát, az éjszakai vihar kidöntötte.
Az ilyen közbevetésszerű értelmezőt
olykor nem vesszőpárral, hanem gondolatjelpárral (esetleg zárójelpárral)
különítjük el:
A baleset sérültjét – a motorkerékpárost – kórházba
szállították.
– Ha a kitüntetést, fokozatot, minősítést, rangot jelentő, gyakran
határozott névelőt is tartalmazó szerkezet mindkét főtagja ragozható, akkor a
személynév után ilyenkor vesszőt teszünk:
Balla
Erzsébetnek, Kossuth-díjas írónőnknek
Dömötör
Béla, az irodalomtudomány doktora
– Ha csak a végén ragozható a szerkezet, akkor a személynév után nincs vessző:
Mózes
Pál nagykövetet
Szép
Izabella PEN-emlékérmessel
– Ha az értelmezett szó vagy az értelmező a "maga" vagy
a "mind" névmás,
nincs szükség vesszőre:
Magát Bartókot hallottuk a
hanglemezről.
A sok pásztor mind muzsikál.
– A szünettel elkülönülő értelmezőszerű, valamint a
mondathoz lazán hozzátoldott határozók elé vesszőt teszünk:
A könyvet az íróasztalára, a lámpa
mellé tette.
Nagybátyám szombaton érkezett meg, a
feleségével együtt.
6.) Szervetlen mondatrészek elé és mögé:
– Megszólítás:
A
mondat elején vagy végén álló megszólítást vesszővel választjuk el a mondat
többi részétől:
Gyerekek, nézzétek
csak!
Nagyon vártalak
már, édes fiam.
Most
pedig, barátaim, rátérünk a dolog lényegére.
Tudod-e,
Sándor, a kötelességedet?
– A
legtöbb indulatszó esetén
Vesszőt szoktunk tenni az indulatszók után, illetőleg elé. Az indulatszókat vesszővel különítjük el:
Jaj, eszem a lelked!
Hova megy, hé!
Fiatalságunk évei, haj, messze
szálltak!
– Ha valamely indulatszó után a "be" vagy
a "de" nyomósító
szó következik, az indulatszó és a nyomósító szócska közé csak akkor teszünk
vesszőt, ha a mondat hangsúly- és szünetviszonyai ezt megkívánják:
Ejnye be megjártam! és
Ejnye, be megjártam!
Jaj de elfáradtam! és
Jaj, de elfáradtam!
7.) A gondolatjelhez és a zárójelhez
hasonlóan közbevetést is kifejezhet
–
Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet közbevetésként ékelünk be a
mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük:
István, sajnos, nem
tud eljönni.
Bátyámat, a baleset
tanújaként, többször is kihallgatták.
Új találmányát –
természetesen – azonnal
szabadalmaztatta.
– A "mint" kötőszó sokszor beszédszünetekkel
határolt közbevetést vezet be:
Ádám barátomat, mint mérnököt, a
műszakiakhoz osztották be.
Ádám barátomnak – mint kiválóan képzett mérnöknek –
az átlagosnál
magasabb a fizetése.
Péter, mint említettem, beteg lett.
– ha bármelyik állítmánynak saját vonzata van:
A résztvevők táncoltak, és ősi jelképeket viseltek. -) Itt az „ősi jelképeket” a kötelező
bővítmény, a vonzat.
– még akkor is, ha a vonzat nincs
kitéve:
Bement (a boltba), és megvette (a könyvet). -) Bement, és megvette.
– és akkor is, ha a második
tagmondat bármi okból hiányos:
A bíróság szakvéleményt kér annak bizonyítására,
hogy fennállt-e ez a kóros pszichés állapot, vagy sem.
A király lejött, és a nagyúri rendek.
Nem teszünk vesszőt az alábbi esetekben:
– Az állítmányoknak nincs saját vonzatuk:
azaz ha van, az közös:
Állt és nézelődött.
Megunja és leveti az egyenruhát.
– Névszói állítmányok esetén, ha
egyiknek sincs saját vonzata, és a második nem hátravetés:
A pislogóhártyának köszönhetően a szem állandóan
nedvesen tartható és tisztítható a portól.
– Az állítmányok párhuzamos
szerkezetet alkotnak, és tisztán kapcsolatos viszony van közöttük:
Nem tudta eldönteni, hogy iskolába menjen vagy
otthon maradjon.
– Ha két állítmány közös bővítménye
a második állítmány után szerepel, nem tesszük ki a vesszőt, még ha van is
saját bővítményük:
Zoli nagyon komolyan fogta fel és kitűnően
oldotta meg a feladatot.
Fakultatív a vesszőhasználat az alábbi esetekben:
– Ha két állítmánynak saját
bővítménye is van, közös bővítményük azonban az első állítmány előtt szerepel:
Attila könyvborítókat tervezett(,) és
illusztrált képekkel.
– Ha két állítmánynak saját
bővítménye is van, közös bővítményük azonban a második állítmány után szerepel,
és ez a bővítmény alany:
Összevissza repkedtek(,) és fülsiketítően
csiviteltek a madarak.
– Ha az állítmányoknak saját alanyuk
van, de közös bővítménnyel is rendelkeznek:
A tanár feladta(,) és a tanulók megírták a házi
feladatot.
Tudom, hogy ez így egyszerre sok, de úgy gondolom, attól még lehet hasznos. Általában megírok egy fejezetet, kinyomtatom, és utána szoktam átnézni a szöveget, vagyis magamnak lektorálom le. Ha valami nem tiszta, hogy most oda tegyek vesszőt, vagy se, akkor előveszem ezt a kis jegyzetemet, és puskázom belőle. Ha még így sem vagyok biztos benne, akkor még mindig ott az utolsó mentsvár, a gugli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése