Keresés

2017. ápr. 28.

XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál



Életemben ez volt a harmadik olyan esemény, ahol könyves eseményen vettem részt. Az első ilyen összezördülés, az még három éve történt egy írói oldal által rendezett találkozó keretein belül. Ezt követően a nemrég megrendezett Író*Blogger*Olvasó - Egy helyen találkozón vettem részt. Legvégül múlt hét vasárnap látogattam ki a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Igazság szerint nem terveztem, hogy kimegyek, de az egyik kedves író barátom, név szerint Tanley Milet meghívott, hogy menjek és töltsek vele és J.I. írónővel egy kis időt. Elvileg úgy beszéltük meg, hogy a kora délutáni órákban érkezem, de ezt egy kis technikai dolog megakadályozta. Még szombaton megfőztem a fiúknak, de amilyen kis bélpoklosok még aznap megették a két napra szánt ételt. Szóval, vasárnap délelőtt megint főzhettem. 

Tanley Milet - A könyv
De van egy jó hírem is. Aki ismer, az tudja rólam, hogy tudok, szeretek és tehetségem is van ahhoz, hogy irtózatosan gyorsan és könnyen, bárhol és bármikor eltévedjek. Na, életemben először most találtam oda elsőre. Igaz, eleinte azt hittem, hogy megint elkísért a jó szerencsém, és sikerült megint valahol máshol kikötnöm, mint ahova indultam, mert amikor kiértem a Millenárisra könyvet egy darabot sem láttam, de hamburgert, na azt már igen. Besétáltam, és arra gondoltam, hogyha megint eltévedtem, akkor legalább egy jó kis helyre sikerült érkeznem, mert igaz, hogy könyv nincs, de kaja az van. Fel is hívtam Tanleyt, hogy megérdeklődjem, most mi, merre, hány méter. Jót nevetett rajtam, mikor elmondtam neki, hogy mi a sanda gyanúm. Mint kiderült, csak egy kicsit beljebb kellett mennem a hamburgerfészken át, egészen egy köves út végéig, ott jobbra fordulnom, és már meg is érkeztem. Miért kell így eldugni valamit? Nem értem. De a lényeg, hogy megérkeztem. Pontosan délután négy órára.

Egyből a felső szintre, a galéria felé vettem az irányt, ahol Tanley már várt rám. De nem egyedül, mert a társaságában ott volt J.I írónő is. És képzeljétek, készültek a jöttömre, mert a standon belülre szereztek nekem egy széket. Amint bemutatkoztunk egymásnak J.I-vel, lepakoltam, majd leültem, és rögtön beszélgetni kezdtünk. Olyan kötetlenül tudtunk beszélgetni, mindenféle feszültség nélkül, mintha nem is akkor találkoztunk volna először. Ez persze meglepett, de egyben örültem is neki. A két írónőtől nagyon sok jó ötletet, tanácsot kaptam a könyvem kiadásához. Nagyon fellelkesültem ennek kapcsán. Miközben mi beszélgettünk, addig a standtól egy picit jobbra a Líracsúcs zajlott, ahol felolvasást tartottak. Néha-néha hallottam egy-egy szót, vagy mondatott, de nem az kötötte le a figyelmem, hanem a két írótársammal való diskurálás. Nagyon gyorsan eltelt másfél óra, és arra eszméltem, hogy nemsokára vége az egész rendezvénynek, de még nem néztem körül. Elköszöntem tőlük egy kis időre, és a nyakamba vettem a fesztet.

J.I. - Titanic 2212
Először a benti rész, alsó szekcióját fedeztem fel magamnak, és nem mentem át a másik oldalra, ahol a gyerekkönyveket árulták. Igazából, azért nem, mert nem volt okom rá. A fiam már rég nem mondható gyereknek, saját magam meg nem ebben a műfajban alkotok. A lényeg, hogy lementem a lépcsőn, és a benti részt jártam körül, hátha találok valami érdekeset, valamit, amin megakad a szemem. Sajnos, annyian voltak, hogy nem egyszer majdnem fellöktek, így sok helyre oda sem mentem.

Emlékeztek még, hogy az év elején meséltem, hogy egyezkedés alatt állók egy kiadóval? Vagyis a kiadóvezetővel váltottunk pár e-mailt, aminek az lett a vége, hogy bekérték a kéziratot, hogy továbbítják a szerkesztőnek, aki ránézz, egyáltalán érdemes-e vele foglalkozni. Ez volt januárban, azóta csend, síri csönd. Ahogy sétálgattam a standok között, észrevettem a kiadóvezetőt. Nem voltam rest, és odamentem, bemutatkoztam, és szépen, udvariasan rákérdeztem, hogy is áll a dolog. Emlékezett rám, de arra már nem, amit kérdeztem. Pontosan arra nem, hogy hol tart a kézirat, egyáltalán vissza kapta-e a szerkesztőtől. Kaptam egy ígéretet, hogy utána nézz, de... és itt jön a nagy DE. A kiadó szavait idézem:
- Az írók szeretik letagadni, hogy a kiadótól nemleges választ kaptak. Azt állítják, hogy nem válaszol a kiadó.

Hogy őszinte legyek, ezen teljes mértékben meglepődtem, és mélységesen felháborodtam. Lehet, hogy mások letagadnák, ha kapnának egy kiadótól egy nemleges választ, de én nem vagyok más. Ha ilyen történne, akkor sem esnék pánikba, csak tudomásul venném, hogy van még hova fejlődnöm. Ennyi. (Azt hiszem, ez a kis esemény megerősített abban, hogy magánkiadásban jelenik meg a Néma bűnök.) Amint ezt elmondta, én nagyon szépen megköszöntem, elköszöntem, és gyorsan távoztam a helyszínről. Inkább nem túráztattam fel magam, és a figyelmem a könyvek felé irányult.


Rengeteg kiadó jelent meg az eseményen, és annyi érdekes könyvet hozott, hogy két havi fizetésem is kevés lett volna, ha mindent megvettem volna, amit kinéztem. És ez csak a benti rész volt, még ki sem tettem a lábam az épületből. Persze, ami késett, az nem múlott, úgyhogy lassan, de a külső helyszín is a szemem elé tárult. Igaz, ekkor már pakolták össze a standokat, de sikerült szereznem két Wass Albert könyvet, az egyik a Hagyaték, a másik pedig az Adjátok vissza a hegyeimet. Mindkettőt nagyon gyorsan eltettem a táskámban, és tovább nézelődtem. Észre sem vettem, és annyira elszaladt az idő, hogy vissza kellett mennem a két írótársamhoz, ha még el szerettem volna köszönni. 


Visszatértem a galériára, ahol megvásároltam J.I. Titanic 2212 című könyvét, amit az írónő dedikált a számomra.  Tanley Milettől ajándékba kaptam a könyvét, melynek címe: A könyv. Természetesen ő is dedikált példánnyal ajándékozott meg. Ezután voltak olyan kedvesek, és közrefogtak, hogy készíthessek velük, illetve könyveikkel pár fotót.
Azért, azt még hozzátenném, hogy J.I.-nek több könyve is elkészült már, és kapható. Mindegyiknek elolvastam a fülszövegét, és nagyon nehezen választottam közülük, de a végén a Titanic 2212 nyerte meg a szívemet.
Ezután már nem maradt más hátra, minthogy ott maradtam velük a rendezvény végéig, és jót beszélgettünk írásról, olvasásról, kiadásról és mindenről, ami ehhez köthető.
Nagyon szépen köszönöm Tanley Milet és J.I. a meghívást, és beszélgetést. Nagyon jól éreztem magam veletek.
Legvégül este nyolckor indultam el a standjuktól, és mire hazaértem teljesen elfáradtam. Mégis, azt mondom, hogy megérte. Már mindkét könyvet kiolvastam, és nemsokára a molyon írok hozzájuk értékelést is.



Tanley Milet, J.I. írónők és jómagam






Legközelebb Hollótollal megyek Az ünnepi könyvhétre, ami június 8-12. között lesz. Úgy nézz ki, hogy mi tizedikén, vagy tizenegyedikén megyünk. 
Aki kedvet érezz, az nyugodtan csatlakozhat hozzánk, csak írjátok meg kommentben!!!






Subscribe to Our Blog Updates!




Share this article!

2 megjegyzés:

  1. Drága Emilly!

    Örülök, hogy ilyen jól telt a vasárnapod, annak meg pláne, hogy nem tévedtél el. Már várom a júniust, és készülj, jövőre én is tervezek elmenni a könyvfesztiválra! Már most lefoglallak akkorra :D

    Szeretettel:
    Hollótoll

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm, tényleg jól telt a vasárnap DÉLUTÁNOM. A főzést szívesen kihagytam volna.
      Júniusban megyünk, és nincs kibúvó.
      Jövőre... hát, az még messze van, de egyelőre még nincs programom, szóval, azt mondom, hogy: HAJRÁ :)

      Emilly

      Törlés

Return to top of page
Powered By Blogger | Design by Genesis Awesome | Blogger Template by Lord HTML