Néma bűnök előkészületek

Jó ideje nem jelentkeztem új fejezettel a Kivetettekből. Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az, hogyha azt szeretném, hogy még az idén megjelenjen a Néma bűnök, akkor minden mást félre kell tennem, és minden egyes szabad percemet a könyvemnek kell szentelnem. Ez persze, azt jelenti, hogy egy darabig nem lesz időm újabb novellákat, prózákat és Kivetettek részt hozni a számotokra.

Emellett a gyermekem abba a korba lépett, hogy nyakunkon a pályaválasztás, és intenzíven járunk a különböző művészeti iskolák felvételijére. Ez nemcsak időben megterhelő, hanem anyagilag sem két forint. Tudom, hogy ez a magánéletem, ami nem igazán érdekel titeket, csak gondoltam ezt is megosztom veletek, mert ez is oka annak, ha úgy érzitek, hogy mostanában nem vagyok annyira aktív.

Bár, ez nézőpont kérdése, hiszen egy oldal adminjaként most vezényeltem le egy novellapályázatot, ami nem volt épp egy leányálom. Hogy pontos legyek, szinte kész rémálom volt. 

Naivan abban a hitben éltem, hogy megírom a pályázat szabályzatát, kiteszem az oldalra a határidőket, majd csak szépen ülők, és várom az írók jobbnál jobb történeteit. Ezzel ellentétben semmi sem úgy működött, ahogy kellett volna. Kezdve attól, hogy két jelentkező az utolsó pillanatban lépett vissza, azon át, hogy a fél mezőnyt nekem kellet lektorálnom, teljesen addig, hogy egyes versenyzőknek elég nagy problémáik voltak a gondolatjellel és kötőjellel. Az antispace jelenségről már nem is beszélek. Össze-vissza használták. Például, míg az egyikük allergiás rá, és az istenért sem akarta megnyomni, addig a másikuk meg épp a fordítottja, nagyon szerette ezt a billentyűt. De a kedvencem azok az írók, akik imádták, és mai napig imádják a három pontot a mondat végén. Ha kell, ha nem...

És most csak az alap problémákból soroltam fel párat, a kiakasztóakat inkább nem is mondom. Szóval, egy novellapályázat levezénylése nem olyan egyszerű dolog, mint amit elképzel az ember. Komolyan mondom, el sem hinnétek, hogy mik léteznek. Én sem hittem, egészen mostanáig. Na jó, egyet mégis elárulok. 
Az egyik versenyző novelláját lelektoráltam, majd az oldalra való felkerülésének napja előtt visszaküldtem neki, hogy legyen ideje kijavítani. Aznap, amikor az ő történetét kellett volna feltennem megkérdeztem, hogy áll a javítással. A válasz annyi volt, hogy nem nézte, de biztos jó. Higgyétek el, hogy két kézzel kapaszkodtam az asztalba, és a magyar nyelv szlengjének minden formája megfordult a fejemben. Ja, és ezután, amikor elkezdte kijavítani, akkor rám írt, hogy ez és ez miért hiba. Elmondtam neki. Válaszként megkaptam, hogy egy másik oldalon úgy elfogadták. Nem sok tartott vissza attól, hogy közöljem vele, akkor menjen, és töltse fel oda. Ehelyett nyeltem egyet, és bólogatós Jánost játszottam. Szóval, minden türelmemre szükségem volt ahhoz, hogy a lehetőségekhez képest minden flottul menjen.

Mivel már vége az egész pályázatnak, ezért úgy érzem, hogyha egy picit is, de fellélegezhetek, nem kötnek a határidők. Most teljes időmet a saját írásaimnak szentelhetem. Már borzasztóan hiányzik, hogy leüljek írni, és kiadjam magamból a feszültséget.

Nem tudom, mit hoz a jövő, de úgy tervezem, hogy a Néma bűnök ez év decemberében jelenik meg. Persze, ez lehet előbb is, de később semmiképp. Azért mondok ennyire távoli határidőt, mert még rengeteg dolog jöhet közbe.

Igaz, már van borítója a Néma bűnöknek, de ez nem jogtiszta kép, ezért még ezen is gondolkodnom kell. Az a tervem, hogy maradok ennél a sémánál. Egy öt-hat év körüli kislányt tudok elképzelni, aki macival a kezében áll egy sötét szobában. A háta mögött egy ablak lenne, ahonnan a lány vállára esne a kintről beszűrődő fény, mely a reményt szimbolizálná. Valami ilyesmi az elképzelésem. Aztán, még meglátom, hogy ez mennyire megvalósítható.
Lassan eljutok odáig, hogy próbaolvasókat kell keresnem. Azt hiszem, már most megkérek pár embert, hogy olvassák el, és mondjanak róla véleményt. Nyilván nem teljes műelemzést várok, csak öt-hat mondatot arról, hogy tetszett-e, vagy sem. Van-e olyan rész, amit esetleg nem értett, vagy hiányosnak gondol. Végül is, csak annyit szeretnék megtudni, hogy piacképes-e az amit írók, és ahogyan írom. Szóval, minden kedves érdeklődő jelezze felém, ha kedvet kap, érezz ehhez. Legfeljebb öt ember jelentkezését várom. Előre is köszönöm.