Tavalyi tél

A szobában ülve, az ablakon kinézve,

Látom, sok lesz a hó az idei télen.

A szobában ülve, világít a lámpa fénye,

Merengek, valamit csinálni kéne.

A szobában ülve, merengésem közepette,

Eszembe jut, tavaly hogy meg lettünk kergetve.

A tavalyi gyönyörű és hideg tél,

Nagy volt a hó, igen metsző a szél.

De igazán nem is bántuk,

Szánkózni indultunk.

Ó igen, a tavalyi első hó,

Az volt a csudi jó.

Az egész csupa móka és kacagás,

Az égből a hófehér égi áldás.

Hócsatáztunk ketten az egy ellen,

A gyerekkel futottunk, párom kergetett.

Ő nem fáradt, mi bezzeg igen,

A hóba fekve nevettünk mindketten.

Csak nevettünk és sikongattunk,

Örömünkbe hóangyalt csináltunk.

Párom ránk ugrott, szerinte kicsi a rakás,

Persze én voltam alul, még jó, hogy fájt.

De fordult ám a kocka, ő került lentre,

Itt már igencsak a szánkózást emlegette.

Elindultunk, hogy meglegyen az öröme,

Hogy csúszás után megint mászhassunk a dombtetőre.

A szobában ülve, az ablakon kinézve,

Látom, sok lesz a hó az idei télen.

A szobában ülve, világít a lámpa fénye,

Merengek, valamit csinálni kéne.

A szobában ülve, merengésem közepette,

Előre félek, idén hogy meg leszünk kergetve.