Keresés

2018. febr. 10.

A kezdetek, és ahol most tartok

Az utóbbi időben rengeteg embert ismertem meg. Egyeseket az éteren keresztül, míg másokat személyesen. Elmondhatom, hogy sok olvasom  a blogos világból, közösségi oldalakról, írói oldalakról, író-olvasó találkozok során talált rám. Ezek közül nem egy emberrel működöm együtt, hogy minél előbb elkészüljön, és a kezetekbe vegyétek a Néma bűnöket. Egyelőre neveket nem mondok, majd annak is eljön az ideje.



Sokáig úgy éreztem, hogy egy helyben toporgok, és nem haladok semerre. Annak ellenére, hogy hiába írok, veszek részt a társadalmi életben, vezetek több blogot, segítek a a fiatal, kezdő íróknak az Aranypenna oldallal. Teljesen az az érzésem támadt, hogy csak megyek, csinálom, amit a szívem diktál, mégsem jutok egyről a kettőre. Az elmúlt pár hónapban ez igencsak megváltozott. Látom, hogy van eredménye a több évig tartó munkának, fejlődésnek, tudásvágynak.
Ebben nagyon sokan segítettek. Lehetett ez egy vélemény, egy kritika, ahol felhívták a figyelmem az esetleges hibákra, logikai bukfencekre, a történetvezetésre, az információ adagolásra vagy épp a helyesírásra. Amikor eljut valaki arra a szintre, hogy az alapokat nemcsak ismeri, hanem alkalmazni is tudja, akkor teljes szívemből ajánlom, hogy segítsetek másoknak is ebben. Nemcsak a kezdő írók miatt, hanem önmagatok végett is. Tapasztalatból mondom, hogy rengeteget lehet ezekből a szövegekből tanulni.

Ha elfogadtok tőlem egy tanácsot, akkor arra biztatlak titeket, hogy ha valaki ír a művetekről egy építő jellegű kritikát, akkor ne sértődjetek meg az illetőre, illetve arra, amit mond. Első körben nézzetek utána a munkásságának, és ha megfelel az elvárásotoknak, akkor fogadjátok meg azt, amit elétek tár, mint hibát. Persze, nem kell mindent feltétlenül szentírásként kezelni, de azért érdemes odafigyelni arra, amit mond. Volt olyan bétázottam, hogy bejelöltem neki egy részt, mert stilisztikailag kilógott a szövegből. Amikor már harmadszorra küldte vissza átnézésre, még akkor sem volt hajlandó kijavítani. Ilyenkor nem tud az ember mit tenni, mint azt, hogy utoljára felhívja rá a figyelmét, és majd eldönti, hogy javítja-e vagy sem. Ez alól kivétel a helyesírás, mert ott konkrét szabályok vannak.
Emellett vannak olyan írótársaim, akik megkértek egy-egy kisebb segítségre. Ezek a megkeresések nagyon jólesnek, mert azt jelentik a számomra, lassan, de haladok a célom felé, és már fejlődtem annyit az elmúlt évek során, hogy ők keresnek meg engem és nem fordítva. Ez bizakodással és örömmel tölt el. Ettől függetlenül nem vagyok lektor, korrektor, szerkesztő, semmilyen megmondó ember.

Aki kéri, annak elolvasom az írását, és próbálok egy értelmes véleményt adni neki arról, hogy mi tetszett, és mi nem. Mindig megmagyarázom, hogy mi nyerte el a szimpátiám, és miért, de ez igaz a másik oldalra is, amikor valami, valamiért nem stimmelt az írásban. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos. Nem csak azt mondom el az illetőnek, hogy tetszett vagy sem, mert abból nem tanul semmit, hanem azt is megosztom vele, mit, miért gondolok úgy, ahogy leírtam neki.
Ezek az írások nem pár oldalasok, hanem kiadás előtt álló egész könyvek. Sőt, olyan író is felkeresett, akinek ez már a harmadik megjelenő kötete lesz. Jelen pillanatban három könyv pihen a gépemen, arra várva, hogy belekezdjek. Jó, ez így nem igaz, mert már mindegyiket elkezdtem olvasni, és jegyzetelni azokat a részeket, amiket majd megemlítek az íróknak.

Egy idő után arra vetemedtem, hogy elindítottam egy rovatot a blogon, ami kimondottan az írástechnikával foglalkozik. Ezt a jobb oldali menüben találjátok, és ha minden igaz, akkor a napokban jön a következő bejegyzés. Ezen belül érintem majd a ne mond, mutasd szabályt, a hitelességről is szót ejtek, illetve bekacsintunk a stilisztikába is. Az még kérdéses, hogy a világépítés is belefér-e, vagy azt egy újabb írástechnikai bejegyzésben foglalom össze.


Sok embert, írót, olvasót megismertem az elmúlt pár évben, és amikor megtudták, hogy van egy blogom, akkor két esett állt fent. Az egyik, hogy automatikusan besorolt a bloggerek közé, a másik pedig az, hogy egyszerűen rákérdezett. Személy szerint a második lehetőségnek jobban örültem, mert így nem kerültünk kínos szituációba, ami az első verziónál azért megesett.
Igen, tiszta lelkiismerettel kijelenthetem, hogy nem, nem blogger vagyok, hanem író.
Lehet, most egyesek felhúzzák a szemöldöküket erre a merész kijelentésre, de hadd idézem az egyik kiadó tulajdonosát:


 "Író az, aki ír."

Szóval, ezután merem én is állítani, hogy író vagyok. Igaz, hogy kezdő, amatőr, szárnypróbálgató, de író. Mindezek ellenére higgyétek el, még mindig van hova fejlődnöm, van még mit tanulnom. Ez a tanulási folyamat nagyon sok rétegű dolog, és nagyon sok helyen van lehetőségetek  rá. Hoznék rá jó pár példát.
Talán az első és a legfontosabb része a tanulási folyamatnak az, ha olvastok. Így nemcsak rengeteg érdekes, jó történettel találkoztok, hanem szórakozva szippantjátok magatokba a tudást. Észrevétlenül ivódik belétek a helyesírás, a történetvezetés, a dramaturgia ív, és minden ilyen apró nyalánkság.
A következő, amit megtehettek, hogy rengeteget írtok. Nekem nagyon sokat segített az, hogy egy éven keresztül, minden egyes nap írtam legalább egy oldalt. Több mindent írtam pl. novellát, prózát, blogbejegyzést, naplót, jegyzetet a Kivetettekhez. Mindegy, hogy mit, a lényeg az volt, hogy írjak. Ezeket szépen kinyomtattam, eltettem. Majd egy év múlva elővettem, és minden egyes oldalt lebétáztam saját magamnak. Aztán újból bepötyögtem őket a gépbe. Tudom, egy picit macerás, és hosszadalmas folyamat, de megéri.
Ezután következett az, hogy megkeresett két író, hogy segítsek nekik. Elvállaltam a bétázásukat (szakmailag korrektúra), de előtte felhívtam a figyelmüket arra, hogy nem ez a hivatalos szakmám. Elfogadták, mert úgy gondolták, ez is több mint a semmi, és több szem többet lát. Ne tudjátok meg, hogy az első időkben milyen mondatokkal találkoztam. Csak ültem a gép előtt, és azon gondolkodtam, ugyan mit is szeretett volna írni az illető. Aztán a szövegkörnyezet megadta választ. Itt egy példa (persze az író engedélyével):


"Ez az ördögi hang keresztülszáguld a gerincemen."


Beindult a fantáziám, és egy picit kibővítettem:
Aztán a harmadik csigolyánál megtelepszik, sátrat ver, és portyázni jár az ötödik és hatodik csigolya közt elterülő lankás csontok kikopott porcaira.


Majd eltelt egy kis idő, és azt vettem észre, hogy az író sokat fejlődött, mert egy oldalt nem egy óra alatt néztem át, hanem jóval kevesebb idő alatt. Így mindketten jól jártunk. 
Azért csatolnék ide két képet arról, hogy néz ki nálam, ha a saját történetem kell átnéznem, javítanom. Az első amikor megírom, majd a számítógépen bejelölöm magamnak a hibákat: pirossal a helyesírási hibák, kékkel a szóismétlések, lilával a logikai bukfencek vannak jelölve. Kérem szépen, így néz ki a nyers változat:



Ezután kinyomtatom, újból átolvasom, és kijavítom azokat a részeket, amiket rossznak gondolok. Tollal húzgálok, átírok egyes szavakat, vagy épp narancssárga szövegkiemelővel, egész bekezdések húzok át. Aztán, ha elkészültem ezzel, akkor a gépben is javítom. Majd jön az utolsó ellenőrzés, amit már nem én, hanem azon lelkes kollégáim végeznek, akik szívesen olvasnak tőlem. Ők már felkészülten ceruzával, tollal fogadnak. Amikor visszakapom tőlük, akkor jövök megint én. De ez már a végleges változat lesz.
Íme a saját javításom papíron:





Ezekkel az apró trükkökkel rengeteget lehet fejlődni, és úgy érzem, hogy az elmúlt egy év volt számomra a legmeghatározóbb ebből a szempontból. Idén jutottam el odáig, hogy nemcsak másoknak segítek, megkeresnek írók, hanem előveszem a régi írásaim (amik itt a blogon is olvashatóak), és egyesével mindegyiket átjavítom.
A fejlődés szempontjából az sem egy elhanyagolható tény, hogy januárban elmentem egy íróiskolába. De erről majd egy külön blogbejegyzés keretén belül számolok be nektek.

Persze, mindezek mellett a legeslegfontosabb, hogy a Néma bűnökkel haladjak. A facebookon már kitettem egy képet arról, hogy a tizenegy fejezetből kilencet befejeztem. Ha jól számolom, már csak tizenkétezer szó, és kész a végleges a verzió. Ez valószínűleg még februárban elkészül. A szerkesztővel úgy beszéltük meg, hogy március elején küldöm át neki, és akkor nekiállunk javítani.

Mindent összevetve: négy éve kezdtem el írni, mindenféle előképzettség, elképzelés nélkül. Csak leültem a gép elé, és leírtam a gondolataim, érzéseim. Annyira rákaptam az ízére, hogy most már egy napot sem bírok ki, ha nem írhatok.

Ezúton is szeretném megköszöni minden olvasóm figyelmét, véleményét, kritikáját:

Köszönöm!




Read More




2018. jan. 21.

Helyzetjelentés II.



Elég sok minden történt az utóbbi időben, és egyszerűen nem volt időm arra, hogy írjak a blogomra. Hol is kezdjem? Talán a legelején, pontosabban időrendi sorrendben. 
Támadt egy új ötletem. Jó, nem új, mert már rég gondolkodtam rajta, de még csak most jutottam el odáig, hogy meg is valósítsam. Ez pedig, nem más, mint az, hogy a Magánvélemény rovatnak létrehozok egy új blogot. Erre azért van szükség, mert ahogy rakom ki az oldalak linkjét, úgy egyre jobban lejjebb csúszik minden, és egy idő után már igencsak zavaró lesz. A másik része a dolognak, hogy szeretném szétválasztani az írásaimat a véleményemtől. Ezzel egy kis rendet teremtek a káoszban, amiben élek. Szóval, amilyen türelmes vagyok, rögtön bele is vágtam az új projektbe. (Csak azért, mert nincs elég dolgom.) Igen ám, de szembesültem egy új problémával, jelesül azzal, milyen nevet találjak neki. Ezt is megoldottam, hiszen egy közösségi oldalon az olvasóimmal megszavaztattam, és végeredmény az Emilly elszabadul lett. Nem is tudom, miért erre adták le a voksukat? 
Itt találjátok az új blogot, ahova nyugodtan feliratkozhatok, követhetitek, sőt, hozzá is szólhatok. 


A következő hír, amit megosztanék veletek, az mi más lenne, mint a Néma bűnök. Igen szépen haladok vele. Hoztam egy kis statisztikát arról, pontosan hol tartok: 
- karakterek (szóközökkel) 256.361 
- szavak száma 38.714 
- oldalak száma 272






Szerintem, most már biztosra mondhatom, hogy tartani tudom az ütemtervet, és február végéig be tudom fejezni az első kötetet. Persze, ehhez az is kell, hogy ne vállaljam túl magam. Ami nem lesz könnyű feladat, mert több helyről is kaptam megkeresést. 

Az egyik ilyen egy író felkérése, hogy korrektúrázzam két könyvét. Nagyon megtisztelőnek éreztem a dolgot, de mivel ez nem a szakmám, így elég nehéz döntés volt. Előre szóltam erről az illetőnek, nehogy esetleg valamit félreértsen ezzel kapcsolatban. Eddig is vállaltam lektorálást (hivatalosan szerkesztést) az egyik barátnőmnek, de ugye a kettő nem ugyanaz. Más, amikor segítesz valakinek, és teljesen más, ha valaki felkér, és ráadásul még fizetni is akar érte. A végén abban állapodtunk meg, hogy korrektúrázok neki, ő cserébe elkészíti a Néma bűnök új borítóját. 



Aztán a következő nagy meglepetést L.J. Wesley író okozta, ugyanis a napokban megkeresett, hogy legyek a nemsokára megjelenő Brooke - Testem a börtönöm című könyve egyik előolvasója. Azért, ez is elég váratlanul ért, soha nem gondoltam volna ezt. Az egy dolog, hogy olvastam már tőle, dedikálta is a saját példányom, sőt, személyesen is ismerem, de ez még nem ok arra, hogy egy megjelenő könyv előolvasását kérje valaki. Mert ha meggondolod, elég komoly hátránya származhat az írónak abból, ha csak úgy küldözgeti a kéziratát. Örülők, hogy megbízik bennem ennyire. 



Még nincs vége a sornak, mert tegnap részt vettem az Imádom a könyveket (röviden IK) szervezésében Az első könyvem (leendő íróknak) workshopján. Hát, nem is tudom, mit mondjak. Nagyon vártam már, de most nem szeretnék részleteket elárulni, mert nemsokára jövök egy élménybeszámolóval. Itt a link, akit érdekel, az olvasson utána: 


Jövő héten pedig ugyancsak az Imádom a könyveket rendezésében lesz megtartva az idei első, de szám szerint a 10. Író*Blogger* Olvasó - Egy helyen ( röviden: IBO ) találkozó, melyet már nagyon várok. Megígértem Krencz Nóra írónőnek, hogy ott találkozunk, és dedikálja nekem a Megszámlálhatatlan könyvét. 

És még van ám teendőm. Az egyik írótársamnak eddig is bétáztam, és ezután is fogok. Attól, hogy beindultak az események, és egy csöppnyit el vagyok havazva, nem szeretném cserbenhagyni. Emellett van egy másik barátom, akinek úgyszintén néha-néha szoktam bétázni. Most ő is képbe került, és nagyon szívesen segítek neki. Ő az, akire bármikor, bárhol számíthatok, ezért úgy érzem, ennyit megtehetek érte. 

Mint azt tudjátok egy írói oldal szerkesztője vagyok, ahol minden kedves író művét szívesen látjuk és fogadjuk. A lényeg annyi, ha szeretsz írni, és szeretnéd másokkal is megosztani a történeted, akkor nézz át az oldalra, küld be az írásod, és felteszem. Az oldalon történeteket olvashattok, írhattok hozzájuk véleményt, de a legfontosabb, hogy érezzétek jól magatokat. Ehhez kapcsolódik, hogy idén újból megrendezésre kerül a Jiraiya Tolla novellapályázat, melyet már kiírtam az Aranypenna oldalára. 
Idén bevezettem pár új változtatást, például már nincs megkötés, minden műfajú novellával lehet jelentkezni. Keresd fel az oldalt, és ha kedvet kaptál, akkor jelentkezz: 



És végül, de nem utolsósorban, de még mindig Aranypenna oldalhoz kötődően. Az ünnepek alatt vettem egy domaint, és tárhelyet, így az oldal nemsokára el fog költözni. Igazából, már csak a programozóra várok, hogy legyen kész. Elvileg január végére ígérte, szóval nagyon izgatott vagyok, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy azt megálmodtam. Az oldalon található történetek, vélemények, kritikák, szóval az egész oldal, és annak tartalma importálva lesz, nem fog elveszni semmi. Egyelőre így nézz ki: Aranypenna

Mindent összefoglalva, az hogy nem hozok új részt a Kivetettekből, nem írok új novellát, prózát, illetve nem posztolok minden nap a blogomon, nem jelenti azt, hogy eltűntem, nem törődöm az írással. Épp ellenkezőleg, szinte csak azzal foglalkozom. 


Read More




2018. jan. 7.

Jiraiya Tolla pályázat és új írói oldal


Lassan egy éve annak, hogy Celiával Celinnel együtt átvettük a Minden, ami SasuSaku anime fanfiction oldal vezetését. Úgy érzem, ez idő alatt elég sok minden változott, ami nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyerte. Például fél éve megváltoztattuk a nevét Aranypennára. 
Sajnos, igen megfogyatkoztak a Naruto témában alkotó írók, ezért egy picit nyitottunk az írók felé. És megint jön egy sajnos, mert ez a pici nyitás sem hozta meg a várt eredményt. Akkor eljutottunk arra a pontra, hogy két lehetőség állt előttünk. Az egyik, hogy minden marad úgy, ahogy van, de ezzel halálra ítéljük az oldalt. Ezt mindenképp el szerettük volna kerülni. A másik pedig az, hogy nyissuk meg kapuinkat minden műfaj, azon belül minden zsáner előtt előtt. Tudjuk, sok írónak nem tetszett az ötletünk, ezzel mégis a fejlődés útjára léptünk. A kinézetet is ehhez mérten alakítottuk, és fogjuk alakítani. 
Szeretnénk a későbbiekben egy igazi írói közösséget létrehozni versenyekkel, találkozókkal, sőt, ha van rá igény, akkor esetleg egy nyári tábor megszervezése is szóba jöhet. Persze, minden rajtatok áll vagy bukik.

Az ünnepek alatt vettem egy domaint, és egy tárhelyet. Emellett a programozóval is lebeszéltem a dolgot, és pár héten belül megcsinálja az új oldalt. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ezután aranypenna.hu leszünk, és rengeteg új funkcióval bővülünk.

Csak pár példát mondok:
– a tizennyolc felettieknek szóló történeteknél felugrik majd egy ablak, ami rákérdez az olvasó korára,
– az író regisztrálás után maga tölti fel a történetei, majd kap egy e-mailt, hogy engedélyezve lett vagy sem,
– fórum,
– automatikus email-küldés, ha valaki történetéhez komment érkezett,
– az íróknak saját profil, ahol maguk írhatják be az adataikat, meg amit akarnak,
– saját maguk törölhetik a történeteiket, kritikáikat,
 és még sok más.

Szóval, már nagyon várom, hogy végre kész legyen az egész. Igaz, ez nem olcsó mulatság, nem egynapos munka, és nem kevés idegeskedéssel jár. Szegény programozót már akkor leverte a víz, mikor elmeséltem az ötleteimet. A történeteitek miatt nem kell izgulni, az egész adatállomány úgy ahogy van, átkerül az új oldalra.

Egyelőre így nézz ki az új oldal: aranypenna.hu
Még sok rajta a tennivaló, de bízunk a szakemberben, hogy már csak pár hét és elköltözhetünk. 



Jiraiya Tolla pályázat

Tavaly első alkalommal megrendeztem a Jiraiya Tolla novellaversenyt. Már akkor azt terveztem, hogy ebből éves hagyományt teremtek. Aztán közben megváltoztak a dolgok, és így a pályázat kiírása egy picit csúszott, és a szabályzatot is átalakítottam, hogy az is az oldalhoz igazodjon.
A legfontosabb változás, hogy az idei évtől kezdve a kihívásra minden műfajú írást lehet jelentkezni, semmilyen megkötés nincs. Gondolom az egyértelmű, hogy mivel ez egy novellaverseny, ezért verset, kisregényt prózát nem tudunk elfogadni.
Az oldalon bal oldalt a Jiraiya Tolla menü alatt megtaláljátok az idei szabályokat. Azért ide is kiírom a fontosabb határidőket:
Jelentkezési határidő: január 21.
Kulcsok kikerülése az oldalra: január 23. 
Az írók által választott kulcsok beküldése: január 27.
Visszaigazolás a megszerzett kulcsokról: január 28.
Beküldési határidő: március 1.
A történetek kikerülésének ideje: március 3.
Eredményhirdetés: az utolsó feltöltött novella utáni harmadik napon.
Minden nap kettő, legfeljebb három novellát teszünk fel az oldalra, hogy mindenkinek legyen ideje elolvasni, és pontozni a történeteket. A többi részletért látogassatok el az oldalra:
Aranypenna




Read More




2018. jan. 2.

Helyzetjelentés I. (kétszázhúsz oldal)

Tudom, azt ígértem, hogy most egy picit, ha nem is szüneteltettem a blogon a bejegyzéseket, de azért a kisebb novellákat, prózákat, Kivetettek következő részét egy kicsit hátrébb félreteszem.
Attól, hogy nem vagyok minden nap szem előtt, az még nem jelenti azt, hogy csak ülők a babérjaimon, és nem csinálok semmit. Dehogy!

Mint már többször említettem, ennek oka a Néma bűnök című könyvem, melyen gőzerővel dolgozom. 
Fél év után megjött az ihlet, a kedv, a motiváció ahhoz, hogy végre befejezem az első kötetet. 

Szóval, nagyon jól haladok vele. Amivel eddig elkészültem, azt megformáztam, hogy úgy nézzen ki, mint egy könyv. Ezen le tudom mérni, hogy mikor mennyit haladok, illetve a magamnak tett ígéretet is be tudom tartani. Igen, az volt az egyik újévi fogadalmam, hogy mostantól minden egyes áldott nap leülök, és írok valamennyit. Ha ez csak fél oldal, vagy két sor, akkor annyi, ha esetleg ennél több, az már csak jó. Ezért is írom ezt a bejegyzést, mert így nemcsak én, hanem ti is tudjátok, hogy hol tartok. Most kérdezhetitek, ha szeretek írni, akkor miért kell erre rávennem magam, miért nem természetes ez a folyamat. Nagyon őszinte leszek. Emlékeztek még az első írástechnikai bejegyzésemre  (amit itt találtok), ahol a legelső tanácsom az volt:

Takarodj le a net-ről!!!


Na, ezt sikerült nem megfogadnom. Ahányszor a gép elé ülök, hogy na, akkor én most jól írni fogok, akkor jön a kisördög, és suttog a fülembe. Ezért, bekapcsolom a laptopon, és rögtön felmegyek a hálóra, miközben azzal hitegetem magam, hogy csak az e-maileket nézzem meg. Aha, gondolom én. A vége pedig az, hogy mire észbe kapok, addigra már majdnem éjfél, és nem írtam egy árva szót sem. Ennek, a mai naptól vége. Esküszöm.



Arra gondoltam, hogy hetente egyszer felteszek pár szót arról, hány oldalt sikerült aznap legépelnem. Így talán nem leszek lusta dög, és tényleg be fogom tudni tartani a saját magamnak szabott határidőt. Legrosszabb esetben arra számítok, február végére végzek a törzsszöveggel, de az álmom az, hogy ez egy hónappal előbbi időpont legyen, vagyis január végén bekövetkezzen. Rajta vagyok az ügyön.

Arról már nem is beszélek, hogy az első kötetet háromszáz oldalasra terveztem, és jelenleg kétszázhúsznál járok, pedig még mindig van mit mesélnem. Lassan elfogynak az események, amelyeket meg szeretnék írni, és így, már úgy érzem, tényleg nincs messze a vége. Gondolom az nem baj, ha picit hosszabb lesz, mint amire számítottam.

Akkor, ha jól számolom összesen négy helyzetjelentést fogok hozni. Legalábbis reményeim szerint. Ez itt az első, és legkésőbb jövőhét kedden jön a következő. Ez is egy plusz motiváció a mindennapi írásra.


Már a fülszöveg is megvan. Mit gondoltok róla?

"Nehéz lehet az élet egy olyan családban, ahol az ember fiúnak készült, de lánynak születik, ugyanakkor az anyai szeretet, mint olyan, csak egy eltorzult, hideg formában létezik, ha egyáltalán létezik, míg az apa nem riad vissza a gyermek bántalmazásától sem. Családon belüli erőszak nagyon is létezik, erre pedig E. Palton önéletrajzi regénye a Néma bűnök egy kiváló bizonyíték."

Még egy utolsó kérdés: azon gondolkodom, hogy készítettek a könyvhöz pár könyvjelzőt, és kisorsolom őket. Vélemény?






Read More




2017. dec. 28.

Családi tragédia, Néma bűnök

Az elmúlt fél évben egyáltalán nem voltam tevékeny semmilyen platformon. Nem vezettem rendszeresen a blogomat, nem írtam a történeteimet és egyetlen könyves eseményre sem mentem el. Hovatovább, még a barátaimmal sem tartottam a kapcsolatot. Egyszerűen nem kapcsoltam be a gépet, valahogy úgy éreztem, hogy irtózom tőle. Csak arra összpontosítottam, hogy túléljem a mindennapokat, lelkileg a felszínen tudjak maradni. Az életem arról szólt, hogy bementem dolgozni, majd az itthoni teendőket láttam el. Mindeközben mindenkinek a környezetemben azt mutattam, hogy minden rendben van. Gondolom, sokatoknak volt ilyen időszak az életében, amikor azt érezte, hogy semmi sem jó.
Majd pár hete, megelégelte ezt az egészet a párom, bekapcsolta a gépet, leültettet elé, hogy most már kezdjek magammal valamit, mert ez így nem mehet tovább. Akkor nagyon mérges voltam rá, de utólag belátom, igaza volt. Nem állítom, hogy egyik percről a másikra túltettem magam a nyári eseményeken, de lassan, apránként újból életre keltem. Már épp a visszatérésen gondolkodtam, amikor szembejött velem egy lehetőség, a kilencedik ÍBO. Erről már írtam egy élménybeszámolót, és azt ki is tettem a blogomra. Részletekbe nem szeretnék bocsátkozni, de azért annyit elárulok, hogy nagyon jól éreztem magam, és sok érdekes embert ismertem meg személyesen. Azért írom, hogy személyesen, mert eddig csak a munkásságukat ismertem, a könyvek mögött álló embert nem. 

Elég sokszor megfordult a fejemben, hogy minden olvasómat, ismerősömet tájékoztatom arról, hogy miért nem válaszoltam egyetlen megkeresésre sem. Úgy érzem, ez lett volna a helyes, mégis képtelen voltam rá. Ám, most úgy érzem, ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Nyár közepén elhunyt apukám. 
Nagyon hirtelen történt a dolog. Még aznap, a halála előtt előtt pár órával személyesen beszéltem vele. Ez egy szerdai nap volt, és azt terveztük, hogy szombaton az egész család kimegy a strandra. Amellett, hogy már nyugdíjas éveit töltötte, még dolgozott. Saját szállítmányozó céget vezetett, és egyszerűen nem állt meg egy percre sem. El tudjátok képzelni, amikor este fél nyolckor azzal váltok el egymástól, hogy akkor még beszéltek a szombattal kapcsolatban, majd este tizenegykor hívott anyám. Azt hiszem, míg élek, emlékezni fogok arra beszélgetésre. 
- Szia! Fent vagy? - kérdezte.
- Igen. 
- Apád meghalt. 
- Tessék? - kiabáltam a telefonba.
- Apád meghalt. 

Az öreggel sokáig nem voltunk puszipajtások, ahányszor beszéltünk, mindig üvöltés, fenyegetőzés lett a vége. Ez az állapot egy éve megváltozott, és kezdett kialakulni egy igazi apa-lánya kapcsolat. Apám tette meg az első lépést, de én még mindig fenntartásokkal kezeltem a közeledését. Megtartottam azt a három lépés távolságot. És ezt, most már bánom. 
Sőt, a halála előtti szombaton bocsánatot kért tőlem a gyerekkorom miatt. Életünkben először, akkor tudtunk úgy leülni beszélgetni erről a témáról, hogy nem sértődés, veszekedés lett a vége, hanem mindketten beláttuk, hogy voltak dolgok, amiket elrontottunk. Akkor nagyon boldog voltam, és komolyan hittem benne, hogy teljes mértékben megváltozott a kapcsolatunk, lett egy új alap, amire építkezni tudunk. És aztán... négy nap múlva meghalt. Szerintem, senkinek sem kell mondanom, hogy ez mekkora lelki törést okozott. 
Arról még nem is beszéltem, hogy ez nemcsak érzelmileg volt kihatással az életemre, hanem nagyon sok mindent kellett a kezembe vennem. Gondolok itt a temetés elintézésére, a hagyatékra, a cég felszámolására és egyéb folyamatban lévő ügyeket kellett lezárnom. A családi állapotok sem úgy alakultak, amire az ember ilyenkor számít. Ugyan van két nővérem, de ők mindenből kihúzták magukat. A részleteket nem mesélem el, majd a Néma bűnök harmadik kötetében úgyis leírom.



És akkor elérkeztünk a Néma bűnök kézirathoz, melyet már évek óta írok, és csiszolgatok. Páran biztos tudjátok, hogy ez a könyv az életemről, a gyerekkoromról szól. Leírok benne mindent, amiket átéltem, túléltem. Három kötetesre tervezem, amiből az első már elkészült. Vagyis, pár héten belül kész lesz a nyers szöveg. Ha jobb oldalra néztek, akkor a második kötet borítóját láthatjátok.
A Néma bűnök úgy kapcsolódik apuhoz, hogy konkrétan róla szól a könyv. (Legalábbis az első kötet, mert a következőkben előtérbe kerülnek új szereplők is.) Mindent őszintén elmondok benne, azokat az eseményeket, melyeket egész életemben titkoltam, pedig a legszívesebben üvöltöttem volna. Meztelenre csupaszítom a lelkem az olvasóim előtt.
Igen, ez volt a terv, csak hát, nyár közepén történt a fentebb említett tragédia, és vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Egyfelől, teljesen letaglózott, és nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy nemcsak könyvet, de az egész írást abbahagyom. Aztán kezdtek leülepedni a dolgok, reálisabban láttam az eseményeket. Akkor eldöntöttem, hogy márpedig megírom. És nem azért, hogy ezzel bárkit is megbántsak, sárba tiporjak, hanem azért, mert úgy érzem, ezzel tartozom neki. Az emlékének. 
Most kérdezhetitek, ezt mégis, hogy gondoltam. Egyelőre nem mondok semmit, mert a Néma bűnök három kötetéből mindent megtudtok.

Remélem, ezek után megértitek, ha még egy picit nem jelentkezem új írással. Egyelőre felfüggesztettem a Kivetettek folytatását, a novellákat és minden olyan tevékenységet, mely elvonná a figyelmem a Néma bűnökről. Abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy teljes mértékben kész, akkor újból nekiállok, és friss részeket hozok a Kivetettekből. Addig, a türelmeteket kérem.








Read More




2017. dec. 25.

Karácsonykor sem bírok magammal: írástechnika, magánvélemény

Ma szinte egész nap a gép előtt ültem. Bár, ezt egyáltalán nem bánom, mert végre azzal foglalkoztam, amit szeretek: írtam és olvastam. Még mindig rengeteg dolgom van, de most már úgy érzem, hogy ha egy keveset is, de lefaragtam azokból a feladatokból, amivel végezni szeretnék. Ilyen például, hogy elkészült a következő, szám szerint a negyedik írástechnikai bejegyzés, mely a történet kezdetét, és az információadagolást veszi górcső alá. Ehhez pedig találtam egy nagyon jó novellát, amin keresztül  szemléltetni tudtam azt, amiről beszéltem. Ez nem más, mint Buli Vivien - Ments meg! írása. Voltam oly bátor, felkerestem a szerzőt, és elkértem egy-egy részt a művéből. Ezt jobb oldalon az Írástechnikai rovatban találjátok.

Buli Vivien oldalát, meg itt: Buli Vivien Hivatalos Oldala

Emellett kikerült egy újabb Magánvélemény. Ma Lev Tolsztoj Háború és béke című könyvéről mondtam, vagyis inkább írtam le a gondolataim. Ha minden jól megy, akkor még ma sikerül írnom Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséről is pár sort. Arról már nem is beszélek, hogy a Harry Potter hét kötetét is kiolvastam már párszor, így arról is szeretnék megemlékezni. Az elmúlt fél évben sokat olvastam, és nagyon szeretném minden egyes könyvről leírni a véleményem.
Annak is oka van, hogy a rovatnak a magánvélemény nevet adtam. Mivel ezek az apró bejegyzések nem kritikák, hanem szimplán a saját érzéseimet, gondolataimat tükrözik. A másik, amiért ezt az elnevezést választottam, az pedig a szakmaiság. Egy könyvkritikának megvannak a maga szabályai, formai követelményei. És hát, örök lázadó lévén szeretem áthágni a szabályokat. Nem szeretem, ha ketrecbe zárnak, keretek közé szorítanak.


Aztán itt van a beígért lektorálás, amivel egy cseppet el vagyok maradva. A gépemen ott áll a lektoráltam két fejezete, és igazán nem ártana, ha belenéznék. Igaz, az egyik rész második fordulós javítás, így ha minden összejön, akkor atz a mai nap, de legkésőbb holnap felteszem az Aranypenna oldalára.


Ha jól látom, akkor este kilenc óra van. Szeretnék mindennel végezni még ma, ezért nagyon össze kell szednem magam. Nem gondolom, hogy ezekre mind elég három óra, de szeretek éjszakázni. Valahogy ez az időszak, amikor feléledek, és élek. Na, ne értsetek félre, dolgozni nem vagyok hajlandó egész éjjel, de ki mondta, hogy ezek a kötelességek munka. Ez színtiszta élvezet. 

Egyelőre, mára búcsúzom, de nem szabadultok tőlem ilyen könnyen. Jövök még. És ez nem fenyegetés, hanem ígéret. 





Read More




2017. dec. 17.

Író*Olvasó*Bloger - Egy helyen találkozó (ÍBO)

Tegnap kitettem egy gyors hírt arról, hogy készülők elmenni a kilencedik alkalommal megrendezett ÍBO-ra. Örömmel jelentem, hogy igen, végre sikerült egy kicsit kiszakadnom a hétköznapok forgatagából, és részt vettem ezen az eseményen. Bár az előkészültetek nem voltak egyszerűek, mert majdnem lemaradtam róla. Még péntek este láttam, hogy Hollótoll érdeklődik a rendezvény iránt. Egy gyors üzenetváltást követően megbeszéltük a részleteket.
Aztán elérkezett a találkozó napja. Áldom az eszemet, hogy még reggel bekapcsoltam a gépet, mert mint kiderült regisztrálni kellett, amit nem tettem meg. Ekkor megint gyors üzenetváltás, ekkor már a szervezővel, és minden rendben volt.
Hollótollal úgy beszéltük meg, hogy délután egykor találkozunk az Europark előtt. Akadt pár apró szervezési hiba, de a végén negyed kettőkor csak sikerült elérnünk egymást. Mivel volt még időnk elindulni, ezért úgy döntöttünk, bekapunk valamit, és hosszú idő után beszélgetünk egy keveset. Majd elbuszoztunk a Magvető kávézóba, és fél óra múlva épségben megérkeztünk.

Ahogy beléptünk a helyiségbe, rögtön egy asztalhoz invitáltak bennünket, ahol regisztráltunk, megkaptuk a tombolajegyeket, majd kerestünk egy szabad helyet, ahol lepakolhattunk. Ez elég nehéznek ígérkezett, mert nagyon sok író, olvasó, bloger jelent meg.
Körbenéztünk, és jó pár ismerős arcot fedeztünk fel. Volt, akivel már személyesen is találkoztunk, és volt, akit eddig csak közösségi oldalakon láttunk. Emellett rögtön kiszúrtam magamnak négy szerzőt, akivel mindenképp beszélni szerettem volna.

A találkozó több részre lett osztva. Például minden írónak lehetősége nyílt a bemutatkozásra, illetve arra, hogy megmutassa a könyvét, és arról is szóljon pár szót. Eközben ért egy kellemes meglepetés, mégpedig a szervező, Annie személyében. Annak ellenére, hogy még nincs kiadott könyvem, felkért, meséljek a munkásságomról. Ezen nagyon meghatódtam, mert a rendezvényre olvasóként mentem, és egyáltalán nem gondoltam, hogy van valaki, aki ismer, és még kíváncsi is arra, hogy mit írok. Nem szeretek, és nem is szoktam magamról beszélni, ezért eléggé izgultam, és próbáltam a gondolataimat pár értelmes mondatba összeszedni. Remélem sikerült.

Ezután következett a tombola kisorsolása. Az én számomat is kihúzták, így megnyertem John Boland Magyarországról szeretettel könyvét. Nyugodt szívvel mondhatom, nem akadt olyan résztvevő, aki nem nyert valamit a tombolán. Persze, már az, hogy ennyi írni, olvasni szerető emberrel lehettem együtt, magában egy főnyeremény.
Amikor minden nyertes megkapta a díját, akkor jött el a várva várt pillanat, a szabad foglalkozás.






Első körben T.C. Langot vettem kereszttűzbe, és A lámpás nyomában című könyvéről kérdezgettem. Ennek egyik oka az, hogy fantasyban utazik, mely igencsak az érdeklődésem témakörébe vág. És ha ez még nem elég, ő is az angyalos-démonos témát dolgozta fel. Igaz, egy picit másképp, mint az már megszokott, és ez számomra egy plusz okot adott arra, hogy becserkészem. Már sokszor jártam a blogján, és igen kíváncsi voltam, nemcsak az írására, hanem magára az íróra is. Azt kell, mondjam, nem csalódtam. Egy nagyok kedves, aranyos, közvetlen embert ismerhettem meg a személyében. Nagyon sok mindenről szó esett kettőnk között, ezért nem is tudom felsorolni azokat a témaköröket, amiket érintettünk. A lényeg annyi, hogy irtózatosan élveztem a társaságát, a világlátását. Aki teheti, annak ajánlom, hogy olvassa el A lámpás nyomábant, mely ugyan egy romantikus fantasy, de mégsem olyan, mint amire számít az ember, hanem annál sokkal élvezetesebb.



Eközben hozzánk csapódott Krencz Nóra is, aki a Megszámlálhatatlan könyvet jegyzi. Még a nyáron sikerült beszereznem a művét, de sajnos figyelmetlen voltam, és a jelentkezőknél nem láttam a nevét, így nem vittem magammal a kötetet, és lecsúsztam arról, hogy dedikálja számomra. De ígéretet kaptam, hogy a következő találkozóra is eljön, és akkor bepótoljuk ezt a mulasztást. Azért nem hagyott ajándék nélkül, kaptam tőle egy Megszámlálhatatlan könyvjelzőt. Istenem, már ezért megéri észben tartani, és elmenni a következő ilyen rendezvényre.
Persze, ő sem menekülhetett kérdéseim elől, és kiveséztük könyvének egyik főszereplőjét Fabyent. Jó, nemcsak őt, hanem a többi szereplőről is szó esett, illetve magáról a történetről is. Már megjelent a folytatás, mely A hófehér másvilág címet kapta. Erre is kitértünk pár perc erejéig. Tervemben van, hogy januárban mindenképp beszerzem a második kötetet, és akkor már mindkettőt dedikáltatom vele.



A következő kiszemeltem nem más, mint L. J. Wesley, aki Egy űrállomás-takarító naplóját írta. Sok jót hallottam a könyvről, és még áprilisban személyesen találkoztam a szerzővel.
Magára az íróra az nem kifejezés, hogy jó fej, hanem annál sokkal több. Laza, közvetlen, és nagyon jó humora van. Amikor bemutatkozott, akkor úgy jellemezte a következő készülő könyvét:
„Egy kómában lévő csajról szól.”
Amikor ez a mondat elhangzott, Hollótollal felnevettünk, mire L.J. viccesen megdorgált minket.
Nemrég jelent meg az Egy űrállomás-takarítójának a naplójának egy kibővített változata, és mindenképp meg szerettem volna venni. Sajnos, a nyomda nem így gondolta, mert csak jövő hét keddre lesz kész. Annyi baj legyen, hiszen ígéretet kaptam a szerzőtől, hogy biztosít számomra egy dedikált példányt.


Mason Murray is felfedeztem az összegyűlt kis csoportban, ezért felé vettem az irányt. Sajnos, csak annyi időt tudott rám szánni, míg megvettem tőle a Visszatérő végzetet. Ez a könyv tavaly jelent meg, idén pedig egy új borítót kapott. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell, mondjam, hogy a régi kiadás jobban tetszik. Számomra, sokkal rejtélyesebb, misztikusabb, mint az új. Az valahogy nem fogott meg.






Az már csak hab a tortán, hogy aki megvette az egyik könyvét (mert több is van), azok közt kisorsolt egy Mason Murray Sztoriverzum bögrét, melyet megnyertem. Ezután a kamera elé álltunk, és lőttek rólunk pár képet.










Már a rendezvény elején kiszúrtam magamnak Leda D’Rasit, akit feltétlenül le szerettem volna vadászni. Ez sikerült is, és ha jól emlékszem majd egy órát dumáltunk. Istenem, nem szeretnék áradozni, de ha egy nagyon szellemes, intellektuálisan élvezhető társaságot szeretnétek, akkor az írónőt ajánlom a figyelmetekbe. Emellett kedves, közvetlen és még rengeteg pozitív tulajdonságát fel tudnám sorolni, de nem teszem. Inkább vegyétek meg a könyvét a Boszorkánydinasztiát, és kapjátok el egy dedikáláson. Nem fogtok csalódni.
Annyi mindenről diskuráltunk, hogy csak néhányat mondok, különben napestig regélhetnék nektek. Eszmét cseréltünk, a könyvének az alapötletéről, arról, hogy miért pont ezt, és így írta meg. A női egyenjogúság, a felvilágosodás is a témáink közt szerepelt. Oké, nem ragozom tovább, eszméletlen a csaj. De komolyan.




Ekkor már igencsak későre járt, de még egy valakivel szerettem volna találkozni, és egy asztalhoz leülni. Ő pedig: Marie M., a Hancúrcica társra talál című könyv szerzője. Őszintén bevallom, őt nem a műve, hanem az ÍBO által ismertem meg. Oké, volt róla valami sejtésem, hogy Annie is írt könyvet, de hogy pontosan mit, arról fogalmam sem volt. De hát, ezért jók az ilyen összejövetelek, hogy olyan emberekkel ismerkedjünk, akiknek ugyanaz a szenvedélye, élete, mint a mienk. Szóval, amint megtudtam, hogy van nála pár példány, rögtön lecsaptam a lehetőségre, és vettem egyet, amit természetesen dedikált a számomra. Ekkor kezdődött el a párbeszédünk, és ha lehetek egy picit nagyképű, akkor azt mondom, hogy szakmai dolgokról csevegtünk. Sok olyat kérdeztem tőle, ami érdekelt a könyvkiadással, kiadókkal kapcsolatban.



Az az igazság, hogy még rengetegen megjelentek. Hiszitek, vagy sem, de legalább harminc, ha nem több, író tette tiszteletét. Maga a találkozó három órán át tartott, de még így sem volt időm mindenkihez odamenni, akihez szerettem volna. Remélem, ezt a következő alkalomkor bepótolhatom.
Összegezve a tapasztalataimat, őszintén mondom, hogy életem egyik legszerencsésebb napját mondhatom a magaménak.

Akinek felkeltettem az érdeklődését, az látogasson el a facebookon az Imádom a könyveket oldalára:
Imádom a könyveket






Read More




2017. dec. 16.

Imádom a könyveket

Tudom rég nem jelentkeztem. Ez nem jelenti azt, hogy felhagytam az írással, olvasással, csak hát épp időhiányban szenvedtem. De egy hét, és szabin vagyok, így több időm lesz arra, hogy újból felvegyem a ritmust. Első lépésként ma elmegyek az Imádom a könyveket rendezvényére, mely az Írók*Olvasók*Blogerek - Egy helyen nevet kapta. Ezt már kilencedik alkalommal kerül megrendezésre, és Hollótollal együtt kilátogatunk. Ha minden igaz, akkor majd jelentkezem egy élménybeszámolóval ezzel kapcsolatban.

Addig is, legyetek rosszak, jót ne halljak felőletek!

Akit érdekel az esemény, itt érdeklődhet:

Read More




2017. nov. 25.

The Tea Break Award - A Teaszünet díj



Dreamertől kaptam ezt a díjat, aminek nagyon örültem és izgatottan csináltam végig. Köszönöm, hogy gondoltál rám és jelöltél. 

Szabályok:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Idézetem
"Minden írásom úgyszólván benső megbízatás; mind sorsszerű kényszer hatására jöttek létre. Amit írtam, belülről támadott rám. Szóhoz juttattam az engem mozgató szellemet."

Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam magamról, illetve arról, hogy mit jelent számomra az írás.


Dreamer kérdései:

1. Mit tennél akkor, ha egy nap arra ébrednél, hogy milliomos vagy?
 Először is jól kiugrálnám magam örömömben. Aztán azon gondolkodnék, hogy mit szeretnék, mit várok az élettől. Ha ezt kitaláltam, akkor nekiállnék megvalósítani. 


2. Mi a kedvenc könyved? Miért?
Hú, ez jó kérdés. Rengeteg olvasok, ebből kifolyólag nagyon sok könyv van, amit szeretek. Ha már választani kell, akkor Wass Albert A kastély árnyékában, és Lev Tolsztoj Háború és békéje vetekszik egymásért a kedvenc könyvem címért.
Hogy miért? Hát, A kastély árnyékában nem a legjobb választás, ha az ember egy pörgős, akciódús olvasmányra vágyik. Inkább azoknak ajánlom, akik szeretik ha egy történet elgondolkodtat, vágyakozással tölt el, annak ellenére, hogy az egész könyv hangulatából már kit tudja találni, mi lesz a vége. Wass Albert pont ezt érte el, ezzel a művével. Míg olvastam, vágytam rá, akartam a pozitív végkifejletet, pedig már az elejétől fogva olyan hangulatot keltett az író, amiből tisztán érződött, hogy nem fogok mosolyogni mikor becsukom a kötetet.

A Háború és békéről már írtam egy cikket, amiben kifejtem, hogy mit szeretek benne. Ezt a cikket itt olvashatjátok: Lev Tolsztoj - Háború és béke


3. Ha azt mondanák neked nyertél egy világkörüli utazást, de csak akkor vehetnéd igénybe, ha lemondasz az álmaidról, megtennéd?
Egyértelmű a válasz: NEM.
Senki és semmi kedvéért nem mondok le az álmaimról.


4. Mik az álmaid? Elérted már őket?
Rengeteg van. Van, amit már elértem, és van, amin még dolgozom.
Mióta az eszemet tudom, a legeslegnagyobb álmom az volt, hogy boldog legyek. Csak hát, azzal a gonddal néztem szembe, hogy saját magam sem tudtam, mitől lehetnék boldog. Aztán az idő megtanított arra, hogy figyeljek a belső hangomra, mert a szívem, a lelkem megsúgja a választ. 
Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy igen boldog vagyok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletes az életemben, mert ez nem igaz.
Még rengeteg dolog van, amit meg szeretnék tenni, és ha Isten is úgy akarja, akkor képes leszek rá.


5. Miért kezdél el blogot vezetni? 
Szerettem volna egy helyet, ahol önmagam lehetek, függetlenül a külcsínes dolgoktól. Létrehozni egy kis zúgott az élet forgatagában, ahova feltehetem az írásaimat, elmerülhetek az írás, olvasás világában.
Mert lássuk be, az írásaim azok mind-mind én vagyok. Apró részek a gondolataimból, a lelkemből.


6. Egy lehetőséget kínálnak fel neked, de választanod kell, van két kapszula, az egyik az örök élet a másik a teljes egészség. ( Az örök élet nem takarja le, hogy beteg leszel-e vagy sem) Melyiket választanád? 
Mivel Crohn beteg vagyok, ezért számomra egyértelmű a választás. Nem is gondolkodnék rajta, a teljes egészséget választanám. Minek hosszan élni, ha beteg az ember? Az nem élet, hanem szenvedés. Inkább legyen kevesebb időm, de az teljes élet legyen.


7. Miként képzeled el a tökéletes napodat? 
Tökéletes nap, amikor ébredéstől lefekvésig nem csinálok mást csak írok és olvasok. Az utóbbi időben erre nem volt lehetőségem, de ami késik, az nem múlik.


8. Mit gondolsz, a szerelem vagy a barátság a fontosabb? Miért? 
Hát persze, hogy a szerelem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a szerelmem egyben a legjobb barátom is. Két teljesen különböző személyiség vagyunk, mindenről más a véleményünk, mégis mindig mindenért együtt harcoltunk, küzdtünk meg. Támogatjuk egymást, még akkor is, ha más az elképzelésünk. Tudom, így nehéz összedolgozni, de tapasztalatból mondom, hogy megéri.



Kérdéseim:
1. Mit jelent számodra a boldogság?
2. Hiszel Istenben? Mondd el, hogy miért?
3. Melyik könyv főszereplője lennél?
4. Ha lehetne egyetlen egy kívánságod, mi lenne az? 
5. Mit jelent számodra a blogod?
6. Vannak olyan perverz, morbid ötleted, amit nem szívesen írnál meg/olvasnád el? Mik azok?
7. Hiszel abban, hogy a sorsunkat előre megírták? Mit gondolsz erről?
8. Kik a kedvenc íróid, és miért éppen ők azok?


Kívánságom:
Mindenkinek élete végéig, és még azon túl is tartó boldogságot kívánok!!!

Jelöltjeim:
Nem jelölök senkit, mert annyi jó blog van az éterben. Akinek van kedve, ideje az nyugodtan töltse ki. Ha megteszed, légyszíves másold be nekem a linked, mert minden blog, válasz érdekel.




Read More




Return to top of page
Powered By Blogger | Design by Genesis Awesome | Blogger Template by Lord HTML