Keresés

Lelkek mélyén

Szörny, ki nem ismer se embert, se Istent
Szülőföldje a pokolba teremtetett.
Csak zuhan, egyre lejjebb a sötétségbe
Ki öleli, ki nyúl érte?

Szörny, ki álarcot visel
Mindenkinek azt mutatja, amit kell.
Ha kell komoly, ha kell mosolyog
A lelke mégis maga a siralom.

Régen még voltak vágyak, álmok
Mára már csak az üresség tátong.
„Szakadék szélén állok
Az egész élet álnok.”

Rég volt kibe bízni, remélni
Ki vigaszt tudott nyújtani.
Mostanra elfogyott a bizalom, remény
Az egész élet kemény.

Itt lehet-e hagyni az ürességet
Vagy folytatni kell-e az egészet?
Az erő, ami elfogyott már
Sírni érte tán már kár.

Ha bátor lenne meg merné tenni
Nem tartanná vissza senki és semmi.
Kinyújtaná két karját
És már csak a semmit fogná.

Szörny, ki nem érdemel semmit
Kit már nem érdekel senkit.
Már nem jár a könyörület, megbocsátás
Nem érdemel mást…..

Szörny, mely lelkek mélyén él
Ki már senkitől sem fél.
Csak feszegeti ketrecét
És csak azt kérdi: MIÉRT?

Miért zártad be, rejted el
Hisz Ő is TE!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Return to top of page
Powered By Blogger | Design by Genesis Awesome | Blogger Template by Lord HTML