Decemberi hírek

Minden kedves ismerősömnek, olvasómnak, barátomnak üzenem, hogy élek még! 

Sajnos, az utóbbi időben betegen, és lázasan nyomtam az ágyat, ezért nem tudtam jelentkezni. Nemcsak jelentkezni nem tudtam, de írni, cikket prezentálni, lektorálni sem voltam képes. Szóval eléggé levert a lábamról ez a vírusos valami, amit sikerült összeszednem. 

Azonban örömmel jelentem, hogy meggyógyultam, így minél hamarabb próbálok visszatérni a normális kerékvágásba. Ez többek között azt jelenti, hogy a Kivetettek hatodik fejezete (mely már több mint egy hónapja kész) nemsokára felkerül a blogomra. Persze, ez nem napok kérdése, mert még lektorálnom kell. Eddig mindig lektorokkal/bétázókkal dolgoztam, de most saját magamnak fogom kijavítani, mert úgy érzem, hogy talán most már képes vagyok rá. Remélem ez nem szegi a kedveteket attól, hogy elolvassátok, és véleményt is írjatok.

Emellett még jönnek újabb cikkek, melyeket az újság számára írók majd, és nemrég jelentkeztem egy Kihívásra. A kész novellát pár hete beküldtem, sőt, már olvasható is az egyik oldalon, persze névtelenül, mert az egész projekt nagyon titkos, és csak a jövőhéten fog kiderülni, hogy melyik művet ki írta.

Remélhetőleg még idén elkészül a Kivetettek hetedik fejezete, mely majd csak január elején kerül fel a blogomra. Lassan, de érlelődik bennem a döntés, hogy minden írói oldalt elhagyok. Mármint olvasgatni, és véleményezni még felnézek, de már nem fogom a műveimet feltölteni. Ehelyett, minden egyes írásomat itt a blogon teszem közé. Ezen nemcsak az olvasók, és visszajelzések hiánya miatt gondolkodom, hanem amiatt is, hogy egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy mindenhova feltöltögessem a műveim, és nem egyszer szembesülök azzal, hogy teljesen feleslegesen. A másik ok, pedig az, hogy a blogomat többen olvassák, több a visszajelzés, és sokkal személyesebbnek érzem. Általában itt öntöm ki a szívem, lelkem, ide járok fel a legszívesebben. Az még a jövő zenéje, hogy az írói oldalakról letörlöm-e az írásaim, de igen erős az erre való késztetésem is.

Apropó, ha már szóba került a jövő. Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni,

mert azok olyanok, mint a mesék: hol volt, hol nem volt. Inkább tervezgetek. 2017-re az a nagy tervem, hogy a Kivetetteket, vagy pedig a Néma bűnöket szeretném kiadatni. Azt, hogy melyikre esik a választásom, még nagyon át kell gondolnom, mert mindkettő ellen, és mellet is vannak érveim. Pár kiadót már ki is szemeltem magamnak, akikhez érdemes fordulni. Jó pár csoportnak vagyok a tagja, ahol olyan szerzők vannak, akiknek már van kiadót könyvük, így tőlük rengeteg dolgot tanultam az elmúlt évek során. Ehhez még az is hozzájárul, hogy már van kiadói tapasztalatom, tisztában vagyok azzal, hogy mi minden kell ahhoz, mire egy kéziratból kézzelfogható könyv lesz. Nem hiszem, hogy újdonságot árulók el, ha azt mondom, hogy rengeteg minden: kezdve a lektortól, a szerkesztőn át, egészen a tördelőig. Most azonban nem mennék bele a részletekbe.

A Kivetettek mellet az az érv, hogy mint első könyves szerző valamennyire megismernék a nevem, és mire a szívem csücskére a Néma bűnökre kerülne a sor, addigra már lenne egy olvasótáborom. Igen ám, de a két könyv merőben más stílust képvisel. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy aki például megvenné, a Kivetetteket, és tetszene neki, az egy teljesen más stílust, irányt kapna a Néma bűnökkel, és félek, hogy csalódna bennem. Ezt viszont nem szeretném.

Ha viszont a Néma bűnökkel kezdenék, akkor nem tudom, hogy mire számítsak, mint első könyves szerző. Nekem meg nagyon fontos az a könyvem, mert abban benne van minden, ami vagyok: a múltam, a jelenem, a személyiségem, a kudarcaim, a harcaim, szóval az egész életem. Ráadásul, ez nemcsak egy regény, hanem egy könyv a családon belüli erőszakról, amit nagyon a szívemen viselek.

Ha eljön az ideje, mindenről beszámolók nektek, mindenről időben tudni fogtok.

Egyelőre ennyi lettem volna. További kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!