2017. jún. 25.

Magánvélemény

Jó szokásomhoz híven rengeteget olvasok, ami független a könyv műfajától, szerzőjétől. Tudom, hogy egy picit őrült vagyok, és nem kicsit látom máshogy a világot, mint a legtöbben. Talán, ez lehet az oka annak, hogy nagyon félek a szellemi elbutulástól. Ne értsetek félre, nincsenek még erre utaló jelek, és a családomban sem fordult elő ilyen, de jobb megelőzni a bajt. És ha én egyszer valamit a fejembe veszek, akkor nincs az az ember, aki meg tudna győzni az igazáról. Hiába mondják, hogy kemény a fal, ne menj neki, addig nem hiszem el, amíg meg nem tapasztalom. Szóval, ez is egy ilyen dolog. Úgy gondoltam, hogy már most teszek annak érdekében, hogy még véletlenül se fordulhasson ez elő. Így pár hónapja bevezettem, hogy minden egyes áldott nap százötven oldalt olvasok, és napi egy oldalt írok. Ezt általában tudom is tartani. Igaz, pár hete a százötven oldalból csak százat sikerült megvalósítanom, de ennél lejjebb nem adom.

Az jutott eszembe, hogyha már ennyit olvasok, akkor ezt valahogy, valamilyen formában rendszerezni kéne. Ezért nemrég felregisztráltam molyra, és ott írogattam egy-két könyvhöz értékelést, csillagoztam, meg mindenfélét csináltam, amit nem akartam. Számomra teljesen kaotikus, átláthatatlan a rendszer. Például tudom, hogy vannak polcok, meg kívánságlista stb., és néha tudom ezeket használni, néha nem. Egyszer sikerült valami jelzőt betennem valamilyen karcra (abban sem vagyok biztos, hogy így hívják). Na, az azóta is úgy áll. Egy kicsit besokalltam tőle, ezért úgy döntöttem, hogy egyszerűbb, ha itt a blogon indítok egy rovatot. Persze, ez nem jelenti azt, hogy feladtam ezt a molyos próbálkozást, de egyelőre szüneteltettem. Helyette a blogommal szeretnék egy kicsit többet törődni.


Innentől kezdve nemcsak molyra, hanem ide is fel fognak kerülni azok a könyvek, melyeket elolvasok, és tartok annyira jónak, rossznak, esetleg semlegesnek, hogy pár szóban megemlítsem. Nem minden olvasmányom kerül fel, mert akkor egész nap mást sem csinálnék csak ezt az új rovatot írnám. Ennek a rovatnak a neve:
Magánvélemény.



Azért választottam ezt az elnevezést, és nem a könyvkritikát, mert az egy külön műfaj, melynek megvannak a saját maga szabályai, formai követelményei. Meg azért annyira komolyan sem veszem a dolgot, hogy márpedig minden héten minimum egy könyvet értékelek. Annyi az egész, hogyha elolvasok valamit, akkor pár szóban, vagy mondatban leírom róla a saját, személyes véleményem. Ennyi. Nem több. Ha lesz valaki, aki elolvassa ezt a rovatot, onnan szemezget, és esetleg kedvet is kap egy-egy műhöz, annak csak örülök.

Szóval, ha egy picit lejjebb görgetek, akkor jobb oldalt a menüben találtok egy ilyet: Magánvélemény. Na, az lesz az. 
Már pár könyvről leírtam, hogy mit gondolok. Biztosan bővülni fog ez a lista. Azért is, mert vannak olyan történetek, melyeket olvastam, de nem volt rá időm, hogy írjak róluk pár szót. Lassan, ahogy időm engedi pótolni fogom ezt a hiányosságot.

Nemrég elkezdtem egy másik rovatot is, konkrétan, az Életünk Oldalait. Eddig egy bejegyzést írtam, de ez nem jelenti azt, hogy ez így is marad. A következő két kis történet kész van, és amint időm engedi kijavítom, és feltesz azokat is. Úgyhogy, nincs elfelejtve. 






Subscribe to Our Blog Updates!




Share this article!

2 megjegyzés:

  1. Drága Emilly!

    Már alig várom, hogy elolvassam a Magánvéleményeidet. Bár teljesen más témákat olvasol mint én, de üsse kavics, azt is meg kell ismerni.

    Rövid(?) barátságunk alatt jó pár sztorit megismertem az "édes kis családodról". Remélem mihamarabb a nagyközönséggel is megosztod ezeket a gyöngyszemeket, mert sírva nevetős egytől egyig mind.

    Kitartást mind az olvasásban mind az írásban, és jó szórakozást hozzájuk.

    Ölel:
    Hollótoll

    VálaszTörlés
    Válaszok

    1. Szia-mia!

      Már olvashatsz pár ilyen véleményt. Hogy egész pontos legyek, eddig összesen hét könyv került repertoárba, és a hétvégén még tervezek hármat hozni, ezek pedig:
      - Harriet Beecher Stowe: Tamás bátyja kunyhója,
      - Benedek István: Aranyketrec,
      - Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó.

      A legutolsót épp most olvasom, és úgy néz ki, hogy holnap végzek vele.

      Nem is tudtam, hogy a családommal megtörtént dolgok ilyen sírva nevetősek. Most melyik legyen? Azt hiszem nevetek, mert csak úgy lehet őket elviselni :)

      Üdv.: Emilly

      Törlés

Return to top of page
Powered By Blogger | Design by Genesis Awesome | Blogger Template by Lord HTML