Egy kis helyzetjelentéssel készültem
nektek mára.
Az életem több területén is
történtek újdonságok. Bár, nem mindegyik pozitív dolog, de ez az élet
velejárója.
Kezdjük a jó dolgokkal:
Örömmel tudatom, hogy tegnap egész
délután, éjjel (alig aludtam pár órát) és ma egész nap írtam. Ennek
eredményeképpen elkészült a Kivetettek második fejezetének béta verziója,
belekontárkodtam a harmadik részbe is, és írtam egy kisebb fajta prózát Árny ül
ágyamon címmel.
Még a héten jelentkeztem az Imagine
írói oldalon megrendezett Tavaszi Ajándékozós Izére (TAI), aminek keretein
belül egy ajándék novellát kell írnom. Azt nem tudom, hogy konkrétan kinek kell
megírnom, de reménykedem benne, hogy ha elkészül, és elolvassa az illető, akkor
tetszeni fog neki. Nagyon remélem.
A pár órai alvás után, jelenleg ott
tartok, hogy nem látok. Jó, oké, látok, csak már mindent homályosan. Bár
időközönként bejátszik a duplán látás is.
Következzenek a rosszak:
Nemrég eléggé megbántottam egy a
szívemhez, lelkemhez nagyon közel álló személyt. Akit nem szeretnék
elveszíteni, mert nélküle nem lenne teljes az életem.
Aki személyesen ismer, az tudja,
hogy túl büszke ember vagyok ahhoz, hogy bocsánatot kérjek. Most mégis úgy
érzem, hogy meg kell tennem, mert lehet, hogy túl messze mentem. Ezért:
Húgi!
Mélységes bocsánatodért esedezem!!!!
Egyetlen mentségem van:
Ma olyat
tettem, mely eddig nem volt szokásom, és úgy érzem ezután sem lesz. Jobban
körbe néztem fb-n. Nem kellett volna. Nagyon nem. Eddig sem tartogattam túl sok
erre pazarolandó agysejtet, és most úgy kell leélnem az életem, hogy jó párat
ott hagytam azon az oldalon. Pedig, mint mondottam beosztással élem az életem,
nem butitom magam.
Abban sem
vagyok biztos, hogy a véleményem elég kulturált formát öltene, ha leírnám.
Igazából, finoman fogalmazva sem tudnám jobban mondani, mint az én kedves pótanyukám.
Ezért, tőle idézek:
" -
Nagy baj, az agybaj! "
Sokszor
mondogatja ezt nekem. Eddig nem igazán hittem, de most már tudom, hogy ez egy
létező agyi állapot. Legalábbis egyes személyeknél. Némely posztnál nem tudtam
eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek.
Igaz, az én
kedves pótmamim azt is mondogatja, hogy hülye vagyok. Ezzel nincs semmi
próblémám, legfeljebb annyi, hogy tisztában vagyok vele. Születésem óta.
Szóval, most már jólesne, egy kis újdonság.
Nemrég
kikerült a blogomra a 100 tény rólam kihívás. Ennek keretein belül értesítettem
a nagyérdeműt, hogy van egy különleges tehetségem. Ez nem lenne más, mint az,
hogy pillanatok alatt fel tudom idegesíteni a környezetemben lévő embereket.
Mióta erről a képességemről tudok, azóta sportot űzők belőle. Ezért, már többen
emlegették kedves anyukámat, meg az ő foglalkozását is. Persze egyetlen
tőmondatba vegyítve, ráadásul tévesen. Az én jó anyám nem azt a foglalkozást
űzi, melyről egyes személyek oly nagyon meg vannak győződve. De ha nekik ez a
szívük vágya, ám legyen úgy. Ámen.
Igazából,
soha nem érdekelt mások véleménye, mindig mentem a saját fejem után, és úgy
érzem, ezután sem lesz másképp.
Más emberek,
meg mindenféle jelzőt aggatnak rám, olyanokat például, hogy különcködő vagyok,
és jó pár ehhez hasonló, apró kedvességekkel illetnek. Ezzel sem értek egyet,
egyszerűen csak vagyok, aki
vagyok.
Hiszek
Albert Einstein szavainak:
"Az
az ember, aki a tömeget követi, soha nem fog messzebb jutni mint a tömeg. Aki
viszont hajlandó egyedül sétálni, sokkal valószínűbb, hogy olyan helyekre is
eljut, ahova még nem jutott el senki."
Már évek óta
fogalmazódik bennem a gondolat, hogy itt az ideje a következő tetoválásomhoz.
Már azt is tudom, hogy mit szeretnék, és hova. Csak az a baj, hogy két
lehetőségen gondolkodom, és egyszerűen nem tudok választani.
Az egyik
lehetőség az, hogy a jobb alkaromra latinul varratom fel azt, hogy: porból
leszünk, porrá vétetünk. A másik ötlet pedig az, hogy a jobb lábszáramra
tetováltatnám fel Konoha vagy az anbu jelképét. Még rágódom a rajta egy
darabig, de ahogy ismerem magam, mindkettőt meg fogom csináltatni. Csak idő
kérdése az egész. Igaz, a páromnak nem fog tetszeni, de hát már az elsőt sem
díjazta, és akkor sem izgatott a véleménye :)
Hogy ne kövessen el ugyanazt a hibát
amit ma, megfogadok egy jó tanácsot:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése