Az utóbbi időben igencsak eltűntem, már ami az
írást illeti. Ennek több oka is van, de legfőképp magánéleti okokra vezethető vissza.
Az utóbbi időben voltak kisebb, apróbb megírt szösszeneteim. Egy-egy
próza, novella, de ennyi, semmi nagyobb horderejű dolog. Azt hiszem, kellett ez
a majdnem fél éves pihenő ahhoz, hogy újult erővel vághassak bele a könyvem
további részeibe, és most már rendszeres időközönként hozzam a frissítést.
A címével
még mindig nem voltam megelégedve, nem éreztem azt, hogy igen, ez az. Így
megint változtattam rajta, az új: Néma bűnök.
Persze,
az még kérdés, hogy marad-e ez, vagy esetleg még változni fog, de jelen
pillanatban úgy érzem, hogy megtaláltam a tökéletes címet.
Elkészült
a hetedik fejezet is, melyen már csak az apró simítgatások vannak hátra. Ha
minden igaz, akkor a mai nap folyamán kész lesz, a teljes, végleges formájában.
Igaz, még a címén gondolkodom, de azt hiszem, a Változások lesz a
befutó.
Eddig
ezen a részen dolgoztam eddig a legtöbbet. Az előzőeket megírtam, és kész
ennyi, ezzel le is tudtam a dolgot. De ez más...
Több lett
benne a munka (javítgatás), mint maga az élvezet (írás). Maga a fejezet alapja,
a váza már tavaly júliusa óta a gépemen pihent, de annyira összekuszáltam benne
mindent, hogy nem éreztem magamban elég erőt, hogy rendbe tegyem.
Aztán,
pár napja elkezdett valami motoszkálni bennem, hogy ez így nem jó, folytatni
kéne. Miért? Azt magam sem tudom. Ez egy kényszer, ami azt sugallja, hogy
írjak, írjak és írjak. Még akkor is, ha nem olvassa senki sem, csak a magam
szórakoztatására teszem.
Most
újabb feladatok elé állítottam magam. Nem tudom, milyen megfontolásból tettem, de nemrég részt vettem egy novellapályázaton. Helyezést nem értem el,
de érdekesnek bizonyult számomra, hogy ne azt írjam, amit gondolok, hanem
megadott témakörre, határidőre tegyem. Talán ez is azt szolgálja, hogy fejlődni
tudjak az írás terén.
Múlt
héten megint jelentkeztem egy pályázatra. A leadási határidő vészesen
közeleg, és még egy szót sem írtam belőle. Előtte mindenféleképp be akartam
fejezni a könyvem hetedik fejezetét. Most, hogy ez a mai nappal teljesül,
holnaptól elkezdhettek írni a pályázatra. Magát a történetet, a cselekményt már
kitaláltam, és tényleg csak a megírása van hátra. Úgy
gondolom, ha indulok ilyen és ehhez hasonló pályázatokon, az ártani nem árt.
Legfeljebb szerzek egy kis tapasztalatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése